A szitkomokra könnyen rámondja az ember, hogy szerethetőek vagy sem, hiszen a tévézés egyik legszubjektívebb elemét alkotja a műfaj. Egyszerű ez, mint kirakni a Rubik-kockát, ugyanis a csekély játékidővel rendelkező sorozatokon vagy nevet az ember, vagy nem. Az ABC szüntelen próbálkozik, legutóbb a Better off Teddel jelentkezett, azt megelőzően a Samantha Who volt terítéken, most pedig egy tök átlagos műsort próbálnak letolni a torkunkon.

A Jóbarátoknak vége, ezt be kell látni és hiába futnak a How I Met Your Motherhöz hasonló hangvételű sorozatok, ez bizony kevés lesz egyelőre. Már a kampány sem volt egetverő, amin erősen meg is ütközött az ember, hiszen azért a legutolsó kábelcsatorna is jobban promózza manapság a sorozatait. Az alapkoncepció szerint tehát adott négy fiatal, azaz két fiú és két lány. Nincs is ebben semmi különös, ugyanis százszor láttunk már hasonlót, a romantikus szálra hangsúlyt fektető szitkom készítői pedig nem is erőltették meg túlzottan magukat.

Hogy mi volt a gond? A stílusra jellemző erőltetett szájbarágás, és a főszereplők idegesítően buta karakterei. Főleg Milano kisasszony szenvedett, akit a Charmed című sorozat óta nem láttunk normális főszerepben és ez erősen meg is látszódott. A kinézetével persze nem volt semmi gond, a stylistok és egyéb szakemberek szépen feltuningolták az elkallódó járgányt, azonban olyan alapvető gesztusok nem mentek neki, mint a mosolygás. Ez eléggé meglepő, hiszen a szitkomok feladata a szórakoztatás és nevettetés, de ha a főhősnő nem tud normálisan, furcsa fogazatát elrejtve nevetgélni, akkor ott már gond van. Jó pont, hogy legalább a szövegét el tudta mondani.

Feltűnő és nehezen szokható motívuma továbbá a 20 perces sorozatoknak a közönség ütemes biztatása. Ilyenkor azért azt érzi az ember, hogy bizony a szánkba akarják rágni, hogy mikor kellene mosolyognunk vagy hahotáznunk. Nem eshet jól ez, főleg ha olyan hangos ez az elvileg háttérzajnak szánt mankó, hogy jóformán a szöveget sem érti az ember. A főcím továbbá felejhető, így át is térhetünk a történeti szálra, illetve a mellékszereplők helyzetének rövidebb áttekintésére. Ezen a ponton azért már akadnak érdekességek, ami egy kicsivel az érdektelen szintről felemeli a pilotot.

Meglepő, de hősnőnk éppen hogy érzelmi síkra tereli a bevezetőt, míg társai erőlködnek azon, hogy hátha tudnak egy kevés humoros beszólást is elnyögni. Elsősorban kiemelendő Kyle Bornheimer játéka, aki bizony remekül hozta a barátnéjával frissen megismerkedett, szado-mazo jelenetektől menekülő szerencsétlent. Egy kábelcsatornában bizonyára ténylegesen előkerült volna az ostor, és a vérzápor közepette ütemesen csattogtak volna a farpofák, de ezt az ABC nem teheti meg, így enyhén kompromittáló jelenetek magyarázták el a lényeget. Őmellette persze megjelent a bölcsen hallgató széplány, Kelly Stables is, akit mélán bámulhattunk, amíg képernyőn volt.

Végül, de nem utolsó sorban előhozták a bukott, fel nem fedezett író figuráját is a készítők, így pedig a kliséhalmaz teljessé vált. Kérdés persze, hogy mennyi lehetőséget kap majd a Romantically Challenged, ugyanis az, hogy Alyssa öt évadon át férjet keressen magának, akinek hol a bokáját, hol a bal lapockáját látja felvillanni az utcasarkon, nos korántsem szórakoztató. Nem lehet annak hiányérzete, aki esetleg úgy dönt, hogy elkaszálja a sorozatot, mégis ha valaki egy nagyon laza, közepesnél picit jobb szitkomra vágyik, mindent bele. Nem szabad túl komolyan venni, és ebben a szellemben nem is okoz csalódást a nézősereg számára.