Amikor tavaly megnéztem az F/X Kemény zsaruk-pótléknak szánt új sorozatának a pilotját, kissé csalódott voltam, mert olyan volt, mintha hollywoodi színészek akarnának feleslegesen keménynek tűnni köztük egy szőke nyikhajjal, aki furcsán dülöngélő járásával, fehér sportcipőjével és buggyos farmerjével úgy lógott ki a talpig bőrben macsóskodó többiek közül, mint a svéd kalózpárt képviselője az Európa Parlamentből.

Aztán a második epizód már berántott, elfogadtam a szabályokat, azt, hogy Kurt Sutter készítő modern westernsorozatában nem minden úgy történik, ahogy annak a való világban logikusan kellene, belementem a játékba, jó, elhiszem, hogy van egy olyan kisváros az USA-ban, ahol csak rendőrök, motoros zsiványok, drogkereskedő nácik, fegyvercsempész mexikóiak és írek, no meg kismillió pornós kurva él, és lakatosért a szomszéd faluba kell elmenni. Az ugrás után meglehetősen spoileresen folytatom.

A második évad az elsőre is rátett két lapáttal, pedig annak a végét így elsőre nem hittem volna, hogy bárki vagy bármi képes lesz űberelni, Donna halála, és különösen annak körülményei, Tig és egyben Opie tragédiája felejthetetlen volt. Sutter két jelenettel megoldotta, hogy megértsük: Jax pontosan tudja, egyszer, valahol, valamikor össze kell csapnia az öreg, fáradóban levő vezérhímmel, mert a falka érdeke ezt kívánja, nem lehet két vezetője a SAMCRO-nak.

Ebből az alapállásból indult a második évad, amit immáron hivatalos, hogy egy harmadik is követni fog (abból ne tessék a negyedikre vonatkozó következtetéseket levonni, hogy Sutterrel újabb kétéves szerződést kötöttek, ez a szabvány), és hála az úristennek, hogy lesz folytatás, mert ha ez a sorozat így ért volna véget, azzal a jelenettel, amivel a Na Triobloidi (ír, a fordítása The Troubles) befejeződött, kitépem a maradék hajamat is. A befejezés tökéletes lezárása volt annak az ívnek, amit a SOA a második évad első részében elindított, elvarrta a legfontosabb szálakat és nyitott melléjük újakat, mindezt úgy, ahogy legutoljára a Kemény zsaruk is tette - nem hiába nyilatkozta Kurt Sutter, hogy Shawn Ryantől sokat tanult.

A Sons of Anarchy az a sorozat, amit (ha élne) akár Shakespeare is írhatna, egy többszereplős királydráma, amiben erős karakterek csapnak össze, és nem lehet tudni, mikor, melyik helyzet fordul tragikussá, mikor borul ki a bili, és szakad el a cérna az egyes szereplőknél. Sutter és íróstábja megoldotta azt a nem mindennapi feladatot, hogy hihető magyarázattal zárta le a Zobelle-szálat (aki persze magyar volt, miért is ne, lásd videó via kezike), és Weston is elnyerte méltó büntetését (valahol tragikomikus volt, hogy Gemma egy mobilvécében akarta kinyírni, a végén egy rendes budiban érte a halál), sikerült úgy behozni az íreket és a szarkavaró FBIATF-nyomozóügynökcsajt is, hogy nem tűnt hatásvadászatnak a dolog.

Az utolsó jelenetek, a harmadik évad főszálait beindító történések, azaz Abel elrablása, és Gemma menekülése, már a hatodik epizód óta megvoltak Sutter fejében, pontosan tudta, mire akarja kihegyezni az évadot, és ha most visszagondolunk a felvezető eseményekre, tessék szépen jelentkezni, ha EZT a véget bárki is előre látta volna az írókon kívül. Ezért zseniális valahol a SOA, ezért érdemes hétről-hétre követni ezeknek a köztörvényes bűnözőknek a kalandjait (mert azok, ezt nem szabad elfelejteni), mert a történet szálait ennyire jól, és nem öncélúan mostanában nem sok sorozatban tudják az írók. Half-Sack búcsúja hősies volt, és nem giccses (a színész kérte, hogy írják ki a sorozatból), és az epizód egyik legnagyobb WTF-pillanata, az, amikor Zobelle-ről kiderül, hogy egy besúgó sem tűnt erőltetettnek, sőt.

Ami a jövőt illeti, és akkor most azonnal hagyja abba az olvasást mindenki, aki spoilermentesen akar nekiesni a harmadik etapnak, a klub elutazik Belfastba, kikerül abból a biztonságos környezetből, ahol tulajdonképpen azt csináltak, amit csak akartak, ami szerintem döntő fontosságú lesz a sorozat további sorsát illetően. Ha ez a kísérlet, ami jelenleg még csak terv formájában létezik Kurt Sutter elvetemült agyában, beválik, akkor még egy évadra simán számíthatunk, a nézettség az ötmilliót ostromolja, a 18-49-es adatok is jók. A kiruccanás azonban magában hordozza a cápaugrás lehetőségét is, ha a nézők nem tudják elfogadni azt, hogy a kőkemény motorosok alárendelt szerepet játszanak - mert Belfastban azt fognak, az hóttzicher - és ezt Sutterék nem tudják elfogadhatóvá tenni, ne adj isten, túlhúzzák, akkor nagyon hamar megáshatják a saját sírjukat. Én bízom abban, hogy nem így lesz. SAMCRO FOREVER.