Felháborodással vegyes izgalommal indítottam el a videólejátszót, amikor arról hallottam, egy tényfeltáró újságírót az első, belemenős műsora után kirúgtak a Duna tévétől. Ahogy írtuk, Apáti-Tóth Kata Szijjártó Péterrel, az MSZP könyörtelen korbácsolójával, majd a szocialisták egykori szakállhercegével, Mesterházy Attilával készített riportot, másnap viszont már nem volt munkája.

A Magyar Nemzet szerint a kommunisták szóltak oda. Ugyanakkor nem sokkal később Szijjártó Péter adott ki magyarázkodó nyilatkozatot.

Megnyomtam a play-t, és hirtelen elfelejtettem az összes összeesküvés-elméletet. A felvételekből ugyanis rögtön kiderült, hogy Apáti-Tóth annak az iskolának a tagja, amely szerint a kemény tényfeltárás egyenlő a türelmetlenséggel, az udvariatlan közbevásásokkal, a csapongó kérdezési stílussal és az izgága viselkedéssel.

A módszer egyébként valóban hatásos, ugyanis ilyenkor az alany ideges lesz, dadog, felemeli a hangját, szóval úgy viselkedik, mint akit jól bezavartak a bokrosba. Egyetlen probléma, hogy mindez megmarad az érzelmi reakciók szintjén. Izgalmas kérdések híján a néző közben nem tud meg többet a témáról, mintha az újságíró egyszerűen csak hagyná beszélni partnerét.

Pozitívum, hogy Apáti-Tóth pártfüggetlenül vág bele Mesterházy és Szijjártó szavaiba, és egyikük esetében sincs sok olyan mondat, amit engedne végigmondani.

Paradigmaváltás a műfajban, hogy amikor az újságírónő már tényleg nagyon unja a választ, vagy azt gondolja, hogy tudja, mit akar mondani partnere, akkor anyáskodó határozottsággal azt mondja, hogy jjó, majd hirtelen teljesen másra tereli a szót.

Kedvencünk az a rész, amikor Mesterházy válaszának egy pontján a riporternő az égre néz (3:26-nál), jelezve, hogy őt nem vezetik meg, pontosan tudja, mekkora marhaságokat mond ez a pali. Amikor viszont Mesterházy vág közbe, úgy rebegteti a pilláit, mint a háziasszony, akinek nem dicsérték meg a műkörmeit.

Apáti-Tóth egy fokkal volt visszafogottabb volt Szijjártó Péterrel, de azért történelmi volt a beszélgetés azon része, amikor a fideszes képviselőt lekeverve tanáros hangon kioktatja, hogy szerinte milyen hiányszázalékokat valószínűsítenek a bankok és az IMF.

Gyanítható, hogy Apáti-Tóth számára az lenne az ideális felállás, ha alanyai egy poszteren tűnnének fel vele szemben, akiket jól kioszthatna, anélkül, hogy azok minduntalan belekotyognának a mondandójába.

A Duna tévé csak békét akar, és szeretetet

Hogy a történet azért ne legyen jókra és hülyékre felosztható, hanem maszatos és elkent legyen, mint az Magyarországon a politikával és médiával kapcsolatban kötelező, a Duna tévé nyilatkozatot adott ki.

Ebben nem szakmai okokkal magyarázzák az elbocsátást, ami egyébként érthető lenne. A nyilvánvaló, egymondatos magyarázat helyett arról beszélnek, hogy "Mi bensőséges hangulatot szeretnénk teremteni az adásban, az a célunk, hogy velünk, a Duna Televízióval, a Hattól nyolciggal derűsen induljon a nap. Nem szeretnénk, ha a vendég és a néző úgy kezdené a napját, hogy az ügyészségen érzi magát."

Az Origónak pedig egyenesen kimondják: "ha vendégünk egy politikus, akkor nem az a célunk, hogy vitázzunk vele és belefojtsuk a szót. A műsorszerkesztési elvünk, hogy a parlamenti pártok képviselői egyaránt otthon érezzék magukat a stúdiónkban."

Amihez nem is lehet mit hozzáfűzni. Mi más célja lenne egy politikusok részvételével zajló tévéműsornak, mint hogy bensőséges hangulatban, vidáman diskuráljunk, a néző ernyedten üljön a képernyő előtt, a politikus pedig mondhassa a magáét.