Már a tragikomikusra sikerült második évad óta ugatjuk, hogy az új arcok érkezésével párhuzamosan ideje lenne megritkítani az eredeti szereplőgárdát, én például a harmadik évadban szívfájdalom és minden további nélkül megszabadultam volna a bamba Parkmantől, a világ legidegesítőbb indiai professzorától, Mohindertől, no meg az eyecandy-nek egyre nevetségesebb Clairemackótól is, de nem én írom a Hősöket. Az ugrás után eláruljuk, ki harap fűbe a sorozatban, addig egy kép az egyik random szereplőről.

Nos, az a helyzet, hogy a távozó főszereplőnk maga Nathan Petrelli, az ember, akinek vésővel faragták az állkapcsát, és tud repülni is. Az első epizód óta velünk volt, a karaterét többször teljesen szétszedték és összerakták, de a harmadik évad közepe óta istenigazából nem tudtak mit kezdeni vele. Mivel Sylar nagyjából magához tért, és levetette magáról a Nathan-jelmezt, nem sok értelme lett volna annak, hogy Parkman megkeresse és megvuduzza megint, hogy ismét anyu pici fia legyen belőle, így a távozása annyira nem meglepő, sőt.

Az mondjuk elég nagy hernyóság volt Tim Kring és stábja részéről, hogy ezt nem közölték a színésszel előre, és csak az egyik forgatókönyv elolvasása után tudatosult benne, hogy na akkor ennyi a dalnak. A karakert alakító Adrian Pasdar állítólag kibírta a dolgot röhögés nélkül.