Érdekesen kanyarodik a Szabadlábon széria története, két évvel ezelőtt az első széria egész jó volt, aztán a tavalyi részek dögunalomba fulladtak, a most nyáron Göcsejben forgatott epizódok meg hirtelen felkavarták a formátum langyos állóvizét (hogy egy képzavarral éljek). Az első részben rögtön egy Blair Witch Project-szerű kavarást láthatott, annyi különbséggel, hogy a két műsorvezetőt alapvetően jó szándékú lények vették körül, de egyébként volt minden: sötétben stoppolás, éjszakai tahók megjelenése, sátrazás a panelházak tövében, és Dezső minden mennyiségben. A blairwitches hasonlatot persze felejtsük is rögtön el, végül is itt a jó öreg kézikamerás, nép közé vegyülős, szocióba alámerülős filmezési technikáról van szó, amivel jó kis dokukat lehet forgatni akár itthon is, nem kell Szomáliában vásárra vinni a műsorvezetők bőrét.

Úgy volt, hogy egy utánlövésszerű kritikát írunk az új szériáról, de aztán annyi háttérinfó szakadt az ölünkbe, hogy inkább egy ajánlószerű bejegyzés lett ebből, mert végre valami pozitív is történik az MTV-ben.

Aki látott már a Szabadlábon sorozatból epizódokat, az tudja, hogy alapjáraton hasonló műsor ez, mint a Főtér, azzal az eltéréssel, hogy itt nem egy, hanem két műsorvezető, és nem egy, hanem öt részen keresztül jár be egy-egy tájegységet, a többi elem viszont közös a hasonló sorozatokkal: helyi nevezetességek, múzeumok, tájházak, várak, pálinkafőzdék meglátogatása, helyi emberek megszólaltatása, és egy-két helyi eseményben (lekvárfőzés) való részvétel. A Szabadlábon Zalában alkotópárosa – Déri Balázs rendező és Csókás Marcell szerkesztő - viszont a göcseji forgatási helyszínek előzetes bejárása során úgy döntött, hogy műfajt, stratégiát és nézőpontot váltanak, mert úgy ítélték meg, hogy a prospektusokból ismert idillikus kép mellett van más oldala is ennek a vidéknek. Egyébként hozzáteszem, hogy a legtöbb magyarországi régió (és azon belül minden turistacentrum) ilyen ellentmondásos, maximum van, ami lepusztultabb, van ami kevésbé.

Szóval a szerkesztő és a rendező úgy döntött, hogy ezt az alapanyagot máshogyan kell filmbe önteni, mint a Szabadlábon korábbi epizódjait. Nem az ideiglenesen a helyszínen állomásozó, aztán Budapestre hazahúzó kiránduló nézőpontjából kellene megmutatni a tájegység látnivalóit, hanem – amennyire a televíziós eszközök ezt megengedik – egy kiválasztott zalai falu, Kustánszeg hétköznapjain, életén keresztül. A cél az volt, hogy a helyiek megnyíljanak valamennyire az idegeneknek, és hogy mind a műsorvezetők, mind a kustánszegiek, amennyire csak egy ilyen helyzetben lehet, természetesen viselkedjenek, ne a kameráknak játszanak. Így egy olyan adássorozat született, amivel eddig még nem kísérleteztek a Szabadlábon-sorozatban, de az MTV egyéb műsoraiban se nagyon. A két műsorvezető tulajdonképpen mint két lúzer kulturantropológus, Bruce Parry megkettőzött és töketlenebb magyar kiadásai, együtt élt és dolgozott egy ideig a kustánszegiekkel.

A stáb igyekezett minél kisebb felhajtással dolgozni, ezért Mák Rolandot és Karsai Katát csak kisebb kézikamerákkal követték (az operatőr egyébként Szepesi Dávid volt). A konkrét feladathoz keresték a műsorvezetőket is, olyan fiatalokat, akiket nem kell minden másodpercben instruálni, az első pár rész alapján úgy tűnik, ez sikerült is. Az viszont vicces adalék, hogy állítólag csak a forgatás közben derült ki, hogy Karsai Kata nem más, mint Karsai Zita húga, aki szerepelt a Megasztárban is.

Annak feszegetésébe, hogy a civil szereplők a kézikamera előtt tényleg ugyanúgy eleresztik-e magukat, mintha ott se lennének az idegen betolakodók, szóval ennek feszegetésébe nem érdemes belemenni. A lényeg inkább az, hogy az alkotók megpróbálták megújítani a formátumot, és nyilván a filmre vett szituációk is természetesebben hatnak, ha kisebb a stáb, lazább a forgatás, és ha egy skálán képzeljük el a dolgot, akkor ez biztos közelebb áll a valódi vidéki élet bemutatásához, mind az útikönyv-szerű országjárós filmek.

A bevetés egyébként egyből azzal kezdődött, hogy a két műsorvezetőt, Mák Rolandot és Karsai Katát a stáb előtt egy nappal útnak indították, hogy jussanak el Kustánszegre, ahogy bírnak. Sátor meg pénz persze volt náluk, merthogy ez nem túlélőshow, viszont forgatniuk kellett útközben. Egy kézikamerával rögzítették az úti kalandjaikat – ezt láthattuk az első epizódban. A második epizódból derült viszont ki igazából, hogy mi is akar lenni a formátum megújítása. A Szabadlábon Zalában tényleg teljesen mást mutat a magyar vidékből, mint az eddigi útifilmek (például igazi disznóölés, igazi disznófeldolgozás, igazi beszólásokkal, a műsorvezetők igazi szívatásával), de tegyük hozzá, hogy a két műsorvezető karaktere annyira rányomja a bélyegét a filmre, hogy valójában a stáb tett egy méretes lépést a szocioriporttól a szórakoztató reality felé. Karsai Katának és Mák Rolandnak különösebb gátlásai nincsenek a kamerák előtt, néha szimpatikusak, néha olyan szinten hülyék, ami már irritáló, viszont röhögni azt mindig lehet rajtuk. Épp ezért nem is neveznénk tiszta szívből a Szabadlábon Zalában-t szocioriportnak, vagy dokunak, hiszen egy csomószor többet tudunk meg a műsorvezetőkről, mint a falusi közegről, amit elvileg be szeretnének mutatni. De a sorozat ettől még nézhető, a gombászás valódi volt, a disznóvágás szintén, és tök jó, hogy ilyen műfajt is látni az MTV-n.

A Szabadlábon Zalában epizódjai viszanézhetők az MTV videótárában, következő rész: szombaton 12:30-kor az m2-n.