Egy hét, három helyszínelés, a rajongók tort ültek, az alkalmi néző pedig megbizonyosodhatott arról, hogy Miami a múltban is ugyanolyan sárga volt, mint most, New Yorkban nem lehet kávézni anélkül, hogy az embert ne akarnák lelőni, Las Vegasban pedig Morpheus végre rálelt arra a mozdulatra, amivel Neót is szájba tudta rúgni annak idején. Három kritika egy posztban.

A Miami kiadás egyrészt feloldotta az előző évad végén belógatott cliffhangert, másrészt megmutatta, hogyan szedte össze a napszemüvegétől akkor még megfosztott Horatio a csapatát. Az epizód bizonyos szempontból tökéletes volt a beszálló nézőknek is (ha még van ilyen egyáltalán), nem volt bonyolultabb, mint egy papírhajó, a múltbeli jelenetek pont olyanok voltak, mint a mostaniak, csak Caruso hunyorgott állandóan a fiatalító sminkkel az arcán. A bajom a szokásos volt: megbolondulok ettől a sárgásvöröses szűrőtől, a szemem kifolyik, mire egy részt végignézek, és ez zavar, még talán Caruso játékánál is jobban, pedig. A jelenben izgultunk, a múltban nyomoztunk, minden rajongó megkapta a betevőt, de azt nem tudom elképzelni, hogy ez az epizód bárkit is berántott volna a sorozatba. Verdikt: 3/5.

New Yorkban a tavalyi évad egy igen ütős epizóddal ért véget, így őszintén szólva alig vártam már, hogy megtudjam, mi lett a lövöldözés vége. Azt hittem, a készítők beszari pöcsök lesznek, és senkinek semmi baja, erre az egyik karakterről belengetnek egy fasza red herringet, és azt hisszük meghalt, mire előgurul egy tolószékben, bénán, és ha ez nem lenne elég, két másik meg az ágyban ébred, dugás után, szóval a magánéleti fronton elég nagyot léptünk előre. A nyomozás a szokásos technoblabla és összeszorított szájak mellett zajlott, annyira érdekes mondjuk nem volt, de legalább megtudtuk, kik és miért lőttek a főhősökre. A tavalyi évadzáróban kiírtak egy karakter, a helyére érkeztetni akarnak egy szőkecsajt, de egyelőre még talán az írók sincsenek azzal tisztában, hogy ezt komolyan gondolják-e, így az is lehet, hogy a csaj hat epizód után simán eltűnik. Verdikt: 4/5.

Az ősanya Las Vegas nyitójelenetét a "hogyan fogjuk meg a nézőt 24 másodperc alatt?" fejezet alatt tessen keresni storyboarddal, képekkel, magyarázattal együtt a filmes szakkönyvekben: egy CGI-trükkfelvétel-sorozaton keresztül mutatják meg a CSI-irodák és labor abszolút leamortizálódott állapotát, amit egy támadásnak köszönhetünk. Valakik, valamiért ugyanis berontottak a rendőrségre és lőttek mindent, ami eléjük került, nabazmeg. Aztán ugrunk két napot vissza, hogy megtudjuk, mi történt.

Az epizódban két nyomozást kapunk és egy visszatérő Jorja Foxot, a két nyomozás összefügg, ahogy az esetek ötven százalékában szokott lenni, egyik ügy sem annyira érdekes magában, de közösen már igen, és így tovább - járt utat járatlanért a CSI nem fog elhagyni. Fishburne karaktere valóban alakul egy kicsit, ami jó, kár, hogy a többieken nem faragnak egy kicsit, pedig rájuk férne. Verdikt: 4/5.