John Updike Eastwick-i boszorkányok című könyve, ha mondjuk most, 2009-ben jelenne meg, a militáns feministák kedvenc olvasmánya lenne, ezt mutogatnák lépten-nyomon, ha valaki kiejtené a száján, hogy egyenjogúság van. A nyolcvanas években készült filmváltozat egy fokkal finomabb volt, túl sok köze az alapkonfliktuson kívül nem volt a könyvhöz, ráadásul volt benne egy Jack Nicholson, aki itt mutatta meg először, hogy milyen nagyszerű komikus tud lenni, ha hagyják. 

A 2009-es tévés feldolgozást több elvetélt próbálkozás előzte meg, ezeknek már a szereposztása is megvolt (Marcia Cross lett volna az egyik boszorkány a Foxnál készülő verzióban), de a megvalósításig egyik sem jutott el. Az idei sorozatverzió pilotját viszont az a David Nutter rendezte, aki eddig CSAK sikeres pilotok mellett dolgozott, így kérdés nem lehetett, hogy berendelik, bár a végterméket elnézve ez inkább szólt Nutternek, mint a kész epizódnak.

A könyv és a filmváltozat után egy harmadik felállásban kapjuk meg a főszereplőket, nem részletezném a különbségeket, mert minek, a lényeg az, hogy megint ott tartunk, hogy nőket ebben a feldolgozásban is a férfiakhoz való viszonyuk határozza meg, eszem megáll. A szexuálisan túlfűtött szobrásznőtől a visszafojtott nemiségtől remegő orrcimpájú újságírón át a lábtörlőnek nézett harmadikig mind a hárman a férfiak miatt lettek olyanok, amilyenek. Ez nettó faszság, Hollywoodban jó lenne tudatosítani végre a forgatókönyvírókban, hogy vannak erős nők, akik nem függenek a férfiaktól, és nyugodtan lehet róluk sorozatot készíteni (The Good Wife), mert a másik felállás már rémesen unalmas.

Az Eastwick is unalmas, a nők felfedezik természetfeletti erejüket és megidéznek egy sármosnak mondott, de iszonyú ellenszenves gyökeret, akit az Alsójózsai Jack Nicholson-grimaszverseny harmadik helyezettje alakít, és akinek a hangját az ügyes technikusok varázsolják misztikussá, de ettől még csak ellenszenvesebb lesz. A fickó maga az ördög, és a három nő elcsábításával, valamint a kisváros, Eastwick felforgatásával fogja napjait eltölteni. Az első részben feltűnik még vagy két-három ismertebb színész nyúlfarknyi mellékszerepekben és kalap, majd a folytatásban kiderül, hogyan lehet ezt az anyagot sorozattá elhúzni.

A megvalósítással bajunk nem lehet, igaz, a Szívek szállodájának díszletei között forgatták a pilotot, így nem véletlenül ismerős a környék, és néha nekem elegem volt már a homályos képekből is. A szereplőválogatásnál voltak jobb találatok (Rebecca Romijn és Jamie Ray Newman), Lidsay Price-szal nagyon mellényúltak, mert iszonyú ripacskodás, amit csinál, az ördögöt alakító kanadai Paul Gross pedig lehet felőlem tévéveterán, meg minden, itt akkor is borzasztó nézni. Nincs több esély, tévoztam Eastwickből.