Jason Schwartzmant nálunk nem nagyon ismerik a nézők, ami annyira nem is meglepő, mert igazán népszerű dolgot nem nagyon csinált eddig, de van egy olyan érzésem, hogy új HBO-sorozata, a Bored to Death bemutatója után mindez meg fog változni. Adott ugyanis egy kissé neurotikus, kicsit sokat ivó, kicsit sokat szívó író, aki első könyve után leblokkol, és az említett tudatmódosítók miatt a csaját is elveszíti. Otthon pakolgatva a kezébe akad egy Chandler-könyv, és úgy gondolja, elmegy magánhekusnak (not licensed, azaz nincs engedélye, mint az apróhirdetésben is kihangsúlyozza), hogy az ott szerzett tapasztalatokkal felszerelkezve megírja második regényét is.

Az alapfelállás rengeteg humorforrást rejt magában, a főszereplő annyira idétlen, hogy nem lehet nem szeretni, vigyorogva néztem, ahogy kezd belerázódni a klasszikus noir-filmekből ismert ballonos, szótlan, whiskyt vedelő magánhekus szerepébe, és persze mindent elkúr amit lehet, az első ügyét is csak azért oldja meg, mert mákja van., de a végén mégis ő kerül sittre. A sztorik jók, és ugyan pár poén felvezetése nekem túl egyértelmű volt, és így kiszámíthatóvá vált, de kellemesen elszórakoztatott a duplarészes premier.

A főszereplő Schwartzman mellé (aki pár manírjában Woody Allenre emlékeztet) megszerezték Ted Dansont, aki legutóbb még a Damages-ben alakított geciembert, itt meg tobzódik a Viagrát zabáló és füvet szívó főnök szerepében, no meg a nálunk a Másnaposokból ismert Zach Galifianakist, akit én már a Dog Bites Man-ben is imádtam, mert állató jó arc. A vendégszereplők között Parker Posey, Kristen Wiig és Oliver Platt is fel fog tűnni, szóval nem lehet panaszunk a minőségre. Csak ajánlani tudom.