Ha az én fiam hal meg, és elmegyek egy nyilvános eseményre, mondjuk egy zenei díjkiosztó-gálára, és ott a riporter azt kérdezi tőlem, hogy érzem magam a tragédia után, biztos nem kérdezek vissza, hogy mire gondol, de ha mégis, nem válaszolom azt rá, hogy jól. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy előrángassam az egyik haveromat és a vele közös lemezcégemet promótáljam, miközben a szerencsétlen gyerek teste még ki sem hűlt. Igaz, én nem vagyok Joe Jackson, a néhai Michael apja.