Kevés olyan sorozat van, amit az amcsik a britektől vettek át, elkészítették az újráját, és nemhogy rosszabb lett volna, hanem rá tudott tenni az eredetire is egy lapáttal. Az Office az egyetlen üdítő kivétel, köszönhetően nagyrészt annak, hogy a brit eredeti készítői is részt vettek a sorozat kidolgozásában, és a mai napig felügyelik a munkálatokat, bár a napi működésbe természetesen nem szólnak bele, az az amerikaik dolga. Az első évad nagyjából lefedte a brit sorozatot, amiből csak két rövid évad készült, de nem másolta minden egyes jellegzetességét - míg a brit főnök, Brent egy igazi gyökér volt, Michael Scottnak vannak olyan tulajdonságai, ami miatt lehet szeretni és néha sajnálni is.

A harmadik évadra nekem kicsit leült a sorozat, és a negyedik első fele sem sikerült úgy, mint ahogy lehetett volna, az egyórás részek nekem nem jöttek be, sőt, pont azt bizonyították, hogy ebből a fajta, dokumentarista eszközökkel dolgozó sorozatból, ami főleg a kínos szituációkra és kikacsintásokra épít, bőven elég egyszerre 23 perc, egy duplarész csak ront az élményen. Sajnos az NBC úgy volt vele, hogy ha már van egy igazán sikeres sorozatuk, akkor azt addig fejik, míg jön belőle a tej, és idén is kaptunk supersized Office-t, 26 részt egészen pontosan - ezzel egyenes arányban nőtt a fillerek száma is.

Jót tett az évadnak pár új arc és Ryan visszahozatala is, az Idris Elba vendégszereplésével készült epizódok nagyon jók lettek, nem hittem volna, hogy a Drótban kőkemény drogbárót alakító csávó ilyen vicces is tud lenni. Az is dicséretes, hogy a számos kiváló mellékszereplőnek is nagyobb teret engedtek, köztük az eszméletlenül vicces Mindy Kalingnak, és az Angelát alakító Angela Kinsleynek is, bár Creedből nekem több kellene, mert a fazon eszméletlenül mulatságos. Szintén jó húzás volt a rövid életű Michael Scott Paper Company is, ami az Elbás epizódok egyik várható mellékterméke volt, azt senki nem gondolta komolyan az Origón kívül, hogy Steve Carrell kiszáll a sorozatból.

A negatívumok közé kell azonban sorolni a Jim-Pam duót, akik miután egymásra találtak hivatalosan is - mert a szikra ott volt ugye már az első részben is - olyan unalmasak lettek, mint egy harminc éve együtt vegetáló házaspár. Az kicsit segített a dolgon, hogy Pam elment Michael mellé, így elválasztották Jimtől egy időre, de most, hogy ott ül mellette, megint az a veszély fenyeget, hogy unalomba fullad az egész, és ez viszi magával a sorozatot is, mert Michael mellett ők ketten a központi figurák. Az évadzáró piknik a visszatérő Amy Ryannel (Holly) és a Michaellel előadott magánszámmal, no meg Dwighttal, mini-Dwighttal és a röplabdával nagyon jól sikerült, már-már olyan faszán, mint a csapatépítéses, Survivoros epizód tán a harmadik évadból.

Az epizódzáró cliffhanger annyira nem is cliffhanger, mert sejteni lehet, hogy Pam terhes, de szerintem ikrekkel, hogy legyen benne valami kisebb csavar is - a következő évadban Michael Scott extra paraszt tud majd lenni a terhes Pam körül és a kisgyerekekkel, amint megszületnek. Amiben ez az évad mégis a legjobb volt az összes közül az a cold open használata, ilyen viccesen egy sorozat sem kezdődik el, mint az Office, az a nyitójelenet, amiben Dwight vészhelyzetet szimulált, az egyik legjobb volt, amit tévében valaha láttam.