Amikor a Virtuality forgatókönyvét először olvastam, megörültem neki nagyon, mert egyik kedvec sci-fi-m az Old Twentieth című könyv az Örök háborút is elkövető Joe Haldeman tollából, és mondhat nekem Ron Moore amit akar, a Virtuality-hez jó lenyúlta az alaptörténetet. Az örömöm meg azért volt, mert ha nem is a Haldeman-könyvet, de a lényegét legalább láthatim megfilmesítve, sőt, sorozatban, kedvenc műfajomban, szóval örültem, mint Morvai farkincázós levelének az SZDSZ.

Aztán jöttek a hírek a szereposztásról, meg a forgatás kezdetéről, és még jobban örültem, egészen addig, míg a Fox-tól kezdtek kiszivárogni az infók, miszerint a pilot túl hosszú és érthetetlen, visszadobták Moore-nak, hogy vágja újra, butítsa le, tegye kommerszebbé, mert ezt így nem lehet eladni. Ez persze az egész lényegének a kiherélést jelenti, de a tévébiznisz már csak ilyen, tessék csak megkérdezni Joss Whedont, aki a Firefly idején egy évadon át, a most, a Dollhouse esetében hat részen keresztül szívott a Fox baromsága miatt. Az ugrás után minden szereplőt megmutatunk közelről is.

Az upfronts felé közeledve gyanúsan kevés hír jött a pilotról, de aztán a Fox bejelentette, hogy sorozatnak ugyan egyelőre kösz de nem, viszont másfélórás tévéfilmnek kell a Virtuality, és július 4-én be is mutatják. Az időpont az egyik lehető legrosszabb az évben, ilyenkor senki nem tévézik, hanem bulizik, de örüljünk enek is, gondoltam, legalább látom az első csillagközi űrutazás történetének bevezetőjét. A Fox viszont most azt jelentette be, hogy előrébb hozzák a premiert, június 26-ra, ami egy sima péntek, ráadásul mint a Hét filmjét reklámozzák majd a Virtuality-t, így bizakodhatunk, mert ugyan sorozatról nincs szó még, de ha a pilot nézettsége jó lesz, akár az is lehet belőle.