Egy kezemen meg tudom számolni azokat a sorozatokat, amiket azonnal látnom kell, amikkel nem várok egy órát sem, inkább felkelek hajnal négykor, csak minél hamarabb láthassam őket: a jubileumi, huszadik évad felé közeledő Survivor pedig pont ezek közé tartozik (ilyen még a Lost, a The Amazing Race és a The Big Bang Theory és ilyen volt a Kemény zsaruk, a BSG és a Deadwood). A 18. évad nem tartozott ugyan a legjobbak közé, de egy szereplő miatt mindenképpen ott van a top 10-ben.

Igen, Coach-ról van szó, azaz Ben Wade egyetemi futballedzőről és polihisztorról, az Amazon-melléki benszülöttek esküdt ellenségéről, a Sárkányölőről, aki nélkül ez az évad totál érdektelen lett volna (bár ha Tyson marad helyette a végéig, akkor talán nem). A castingolóknak innen is küldök egy üveg pezsgőt, megérdemlik. A végeredményre különösebb befolyása ugyan nem volt a hosszúhajú "harcosnak", de az évad legjobb pillanatai akkor is az ő nevéhez fűződnek.

A háromórás finálé első 120 perce a szokásos mederben zajlott, a feladatok nem voltak különösen megterhelők és az utolsó kivételével igazán elmések sem, de a végső négyes azért kitett magáért, és ugyan elég nagy geciség volt Stephen és JT részéről, hogy Erinn mellett döntöttek az első tribalon, és nem Taj-t vitték be magukkal az utolsó feladatra, de valahol érthető, hogy féltek a mindenkivel jó kapcsolatot kialakító egykori popsztártól. A dötőbe jutásért folytatott zsonglőrködés első látásra nem tűnik nehéznek, de legalább nem arról szólt, hogy ki tud egy oszlopon állni 14 órán át egyhelyben, aminél unalmasabbat tévés szempontból nem nagyon lehet elképzelni.

JT sikerében egy pillanatig nem kételkedtem, az egész évadra jellemző volt az a "mad JT-love" ami a 7-0-ás szavazati arányban csúcsosodott ki, és végre Jeff is örülhetett, hiszen egy alfahím nyerte meg a versenyt oly sok underdog után. Én személy szerint azt szerettem volna, ha Stephen nyer, mert ha azt nézzük, valóban ő volt az, aki a legtöbbet változott az évad során, egy jóeszű városi gyerekből lett kemény túlélővé, és nagyon ügyesen manipulálta a jónépet is - azokat, akik egyszerűen érthetetlen, miért nem vették komolyan a JT-fenyegetést. A merge idején JT, Stephen és Taj hat (!!!) ellenséges törzstaggal álltak szemben, és a Survivor történetében talán először fordult elő, hogy a döntőbe nem a többségben lévő csapat tagjai közül jutott be legalébb egy fő, hanem az esélytelenek irányították a játékot.

A reunion már sokkal jobb volt, mint maga a döntő, mert Coach ismét felül tudott kerekedni mindenen és mindenkin, és egy mozdulattal (ahogy előveszi a hazugságvizsgáló eredményét, az félelmetes) ő lett a középpontban - a fickó tévére termett, ez van. Igen, lesz saját műsora, ha nem, akkor hülyék dolgoznak a CBS-nél. A JT győzelme utáni reakciók kellően meghatók voltak, és Jeff is kérdezett jókat, érdekes volt látni, mennyit változtak a versenyzők a felvétel és az élő eredményhirdetés között eltelt időben - Sierrának kifejezetten jót tett az eltelt idő, Erinnek már nem annyira. A folytatás Szamoán, ahol emiatt egy rakás előre lefoglalt turistautat vissza kellett mondani, de ez minket nem nagyon érdekel.