Mert gyors, friss, és mindig kéznél van, azért. Isten látja lelkemet, nem vagyok a cég reklámembere (nem mintha pont én kellenék nekik, a 400 millió dollárért sem eladó sikersztorinak), csak egyszerűen szeretem a cuccost, mert nagyon megkönnyíti az életem. El is mondom mentem, hogyan, csak először egy pár szót a Twitterről azoknak, akik nem járatosak a social networking világában.

A Twitter egy olyan, csevegő alkalmazásba öltött mikroblog és egy RSS-olvasó szerelemgyereke, amin az ember, miután bejelentkezett és készített magának egy accountot, 140 karakterben kiírhatja magából ami a szívét nyomja, és ezt a világ elé tárhatja menten. Ha egy másik júzer megkedveli az üzeneteinket, akkor feliratkozhat rá, és onnantól kezdve folyamatosan látja az agymenéseinket. Minél többen tapadnak ránk és minék több emberre tapadunk mi, annál több ilyen tweetet vagy csiripet látunk, amikre reagálhatunk is menten. Olyan ez, mintha egy házibuliban egyszerre minden beszélgetést hallanánk, és bele is szólhatunk azokba.

A Twitter akkor tört ki a ismeretlenségből igazán, amikor megjelentek az első híresemberek rajta, Rainn Wilsontól Ashton Kutcherig, és mindenki elkezdte követki őket, meg szólt a haverjának is, hogy te, gyere, mert Ashton éppen Demi seggét tolta fel képen a Twitterre, és tényleg. A kezdeti lelkesedést (bejelölünk boldog-boldogtalant) lassan felváltja majd az ésszel élés, és kiszedjük azokat, akik annyira nem érdekes dolgokat írosgatnak - én jelenleg 153 júzert követek, ez még kezelhető mennyiség.

És hogy ez miként segít a melóban? Ehhez nézzük meg egy pre-Tweet napomat, aztán leírom, hogy most mi van helyette. Általában fél ötkor kelek, ötkor a gép előtt ülök és megnyitom azt a 25-26, tévével és médiával fogalkozó oldalt, ami a számomra (értsd: a cc-nek) fontos infókat, híreket közli, és átolvasom mindet, megkeresve az érdekes témákat, majd ezeket egyegy külön fülön megynitom és így tovább, 3/4 6-ra általában 60-70, de nem egyesetben 100 körüli nyitott tab van a Flock-ban (a kibaszott Firefox-ot nem nagy kaland megfektetni, ezt meg alig lehet).

A tabokat átnézem, eldöntöm, mi az, ami eseteg külön posztot ér, ezeket áthúzom egy új ablakba, a többi megy a reggeli hírekbe. Mire a hírekkel végezek (kb. 7-1/2 8), már lent van az első adag az elő esti sorozatokból, egy-egy kötelező darabot azonnal megnézek (TBBT, Castle, Survivor, Amazing Race, Lost, Office), ha van pilot, azt mindenképpen, mert abból úgyis kritika lesz. 9-1/2 10 körül jön a hosszabb posztok megírása, videók, képek keresgélése, még több infó összeszedése és így tovább.

A Twitternek köszönhetően az első reggeli szakasz lényegesen lerövidül, mert sok hírforrás is Twitterel, Ausiellótól a The Futon Criticen át a Hollywood Reporterig, így elég csak átnézni az éjjel született beírásokat, egy-egy klikk, és máris leredukálódik a reggeli keresgélés ideje, ráadásul így az esetleges további infók, reakciók is ott vannak menten, mert ha mondjuk hír az, hogy az ABC berendelt egy új sorozatot, akkor lehet, hogy valaki, akit követünk, valami új infót azonnal betol róla egy olyan forrásból, amit én mondjuk nem ismertem.

Igen, mindezt úgy is meg lehet oldani, hogy az RSS-olvasóban feliratkozom a feedekre és akkor ott van az egész egyben, de a Twitter lényege a tömörség, az egysoros hír, amiből menten tudom, hogy érdekes-e ez, vagy sem, nem kell elolvasnom az egész posztot az RSS-olvasóban hozzá. A gépen a Tweetie és a TwitterDeck nevű programokat használom, az előbbi előnye a kis méret, a másiké meg a csoportokba rendezgetés. Ha valaki kedvet kapna a dologhoz, itt máris követhet.