A Tv2 a hűtő legalsó polcán megtalálta a két hete ottfelejtett töltött káposztát, leszedték róla a zölden pettyező penészt, megmikrózták, és csak azért is az ünnepi porcelán étkészletbe tálalták. Mert ha már ehetetlen, legalább adjuk meg a módját.
Ez a válságdiéta lett az Áll az alku Kovács Áronnal, meg persze minden eddiginél több játékossal és táskával. A show új díszleteket kapott, ami első pillantásra olyan, mintha az első széria furnérlemezeit lekenték volna a második próbálkozásból megmaradt festékekkel: minden látványos és nagyon sárga. Úgy csillog a stúdió, mint a tíz éves Suzuki Swift két flakon WS Platinum után.
Ezenkívül új látványelemnek ott van még háromszor nyolcszáz köbcenti csöcs a három új hosztesz személyében, meg persze Kovács Áron, aki a Popdarálóval, és Frei afrikai valóságshow-jával szteppelt be a Tv2 legfontosabb műsorvezetői közé. (Plusz biztos sokat lendített a karrierjén, hogy az XXL című, kínos bukás csúcspontjaként elénekelte a csatorna vállalati himnuszát, majd a végén azt mondta, olé.)
A feltűnően ronda, „szoláriumban dolgozom, de hétvégén azért tizenöt mojitót is megiszom”-szabású frizurával magukat égető hoszteszek persze csak a díszlet tartozékai, de Kovács Áronon elvileg az egész műsor sikere múlik. A Popdaráló után harsány jópofizást remélhettünk az új műsorvezetőtől, de Kovács Áron vagy egy marék Seduxennel doppingolt a felvételre, vagy nagyon megijedt a feladattól.
Amíg ugyanis Gundel Takács Gábor több tucat részen keresztül úgy vihogott, mint az egyszeri KDNP-s, aki most vesz részt élete első szvingerpartiján, addig Kovács Áron legfeljebb annyira volt vicces, mint Sváby András, amikor szilveszterkor elengedi magát. Vagy legfeljebb, mint egy szalonspicces Vitray Tamás.
Persze lehet, hogy jól jártunk, hogy Kovács Áron ezúttal nem indította be a sugárhajtóműveket, mert a végén még megártana, csak ülnénk ott a tévé előtt, kiégett aggyal, és fárasztó szóvicceket motyognánk, míg gyámság alá nem helyezne valaki. De legalább akkor történne valami ebben a műsorban, mert ez így csak egy irgalmatlanul hosszú Itt a piros, hol a piros, lassan kinyíló táskákkal és magukat valóságshow-ba képzelő játékosokkal. Persze a koncepció világos: az Áll az alku egy realitybe oltott vetélkedő, a műveltségi kérdések helyett a játékosok beszélgetései lendítenék tovább a műsort. Csak hát túl sok a játékos, és túl sok a megfelelési vágy.
A magyar alsó középosztály fröccsöntött Action Mannek sminkelve szorong a magas emelvényen, és olyan, de olyan nagyon szeretnék, ha Kovács Áron, meg a Tv2 megdicsérné őket. Ugye vicces voltam? Ugye jó a frizurám? Ugye jó, ha a keresztneveden szólítalak, kedves Áron, ráadásul nem is egyszer, hanem minden mondatban többször, kedves Áron?
Ezt a műsort nem Kovács Áron musicalmosolya vagy az agyatlan táskanyitogatás teszi nézhetetlenné: hanem a hülyévé trenírozott játékosok, akik pont úgy teszik magukat, mintha csak a Jóban-rosszbant adnák elő egy amatőr színháztalálkozón.
Az utolsó 100 komment: