Lehet vitatkozni, hogy melyik reality koppintása A nagy étteremalakítás Giannival, csak nem érdemes, mert a koppintást is el lehet szúrni. Sőt, szokás is. Az Étteremalakítás viszont teljesen élvezhető show, ráadásul van egy olyan nem várt mellékhatása, hogy megvilágítja a nem-bennfenteseknek, miért olyan szánalmas a magyar vendéglátás. De vegyük először a tévés terméket, médiablog vagyunk, nem gasztro.

Ha valaki még nem látta volna, a műsor lényege, hogy különböző éttermek, vendéglők, akármik jelentkeznek a produkciónál, hogy 'csókolom, szeretnénk, ha Gianni, meg a műsor elvégezné helyettünk azt a melót, amire mi x éve lusták/ötlettelenek/bénák/töketlenek/kényszervállalkozók vagyunk'. Gianniék meg kiszállnak a helyszínre, hánynak egyet a mocskos konyhától, megcsodálják az ízléstelen zsírporos berendezéseket, aztán munkához látnak. Pár nap alatt kipofozzák a helyiséget, van ehhez belsőépítész, virágkertész, meg kertésznadrágos szakikból álló brigád. Közben Gianni félig-meddig rendbe rakja a dolog gasztronómiai részét, ebben vagy Segal Viktor, vagy a másik szakács, Fabio segít neki. Ebből egyébként épp elegendő szórakoztató anyag jönne ki, de még hozzácsapták ezt a celebes bohóckodást is. A 'nem is műsor az, amiben nincs néhány agyatlan celeb'-mozgalom jegyében a Nagy étteremalakítás végén bedöcög minden kirenovált étterembe Görög Zita, Jakupcsek Gabriella és Rákóczi Ferenc. És mindegyik elmondja a maga kis előre megírt, vagy előre megírtnak tűnő hülyeségét, ahogy az egy rendes celebhez illik.

Hogy mi szükség van virágkertészre, azon nem kezdünk el gondolkodni, mert akkor holnapig itt ülnénk, és bebokrosodnánk. Koncentráljunk inkább Giannira, és bandájára. Gianni tök más karakter, mint mondjuk Ramsay, Gianni a "latin", a digó. Feladata nem az orditozás, hanem a folyamatos ölelgetés. Mindegy, hogy kit, legyen az ruhafogas, vagy hűtőszekrény, vagy a séf, a lényeg, hogy Gianni a nyakába boruljon, mert nem lehet bírni a túlcsorduló érzelmekkel.

Azért az ölelgetésre és érzelemekre épülő show gyengéje nagyon jól látszott pont az utolsó adásban, amikor nem voltak igazi konfliktusok, nem volt részeg sem a tulaj, sem a pincér, nem szökött el a nyitás előtt egy nappal a személyzet, és nem jött be a tulaj felesége sem beledumálni a tökfőzelékbe. Ilyenkor Gianni tengózik az újpesti arcokkal, ahelyett hogy mondjuk a konyhát rakná rendbe.

Meg úgy egyébként is, nem csak ebben a részben gyenge a gasztronómiai látványtuning. Az, hogy elmondják, hogy a szárított petrezselyem kerülendő, az nulla. Nem hiszem el, hogy a magyar séfekkel és vendéglői kajákkal annyira rendben lenne minden, hogy a tök érdektelen virágnagykerben kelljen kolbászolni percekig Doktor Greennel. Ramsay ezalatt kiborít a kukába húsz liter barnamártást a szakácsokkal együtt, és még azt is megmondja, hogy miért.

Azon ne kezdjünk el rugózni, hogy mi értelme celebeket a műsorba tuszkolni, merthogy nagyon jól tudjuk, hogy mi értelme. A vicces inkább az, hogy ők elvileg "a zsűri". De mit kell itt zsűrizni? Az éttermeket az a produkció rázta gatyába, aminek ők is szerves részei. Ez olyan, mintha Fábry a Showder végén véleményezné az operatőri munkát. Nem fogják azt mondani, hogy ezt a belső teret nagyon elkúrtátok, azt az undorító virágot meg hajítsátok ki, mert ha ránézek, jön vissza a körömpörkölt.

De ez még semmi, hiszen elvileg mégiscsak az ételeken van a hangsúly. De a kajákat is szigorú szülői felügyelet mellett készíti el a helyi személyzet. Gianni, Segal Viktor, vagy Fabio találja ki a menüsort, amit majd a celebek esznek, és az ő felügyeletük alatt készül el a vacsora a nagy nyitásra. Túl nagy esély így nincs a hibázásra, nem valószínű, hogy félig odakozmált pörköltet, sótlan bablevest, vagy félig nyers karajt fog Segal Viktor készíteni. Mondjuk Jakupcsek Gabriellának még ezen a zsebkendőnyi játéktéren is sikerült olyasmikbe belekötni, hogy "túl nagy volt az adag", meg hogy nem szereti a disznóhúst. Vérbeli étteremkritikus, ki mondaná ezek után, hogy elfogult a zsűri.

Persze most mi is belesétáltunk abba a csapdába, hogy logikát kérünk számon egy alapvetően szórakoztató, és jól megcsinált show-n, de ha már kipofoztak egy éttermet, és újra megtanították a személyzetet járni, meg főzni, akkor logikus lenne, hogy ők produkáljanak valamit. Csak akkor esetleg fennállna a veszély, hogy a zsűri időnként komolyan veszi magát és lepontozza a konyhát. Az meg kinek jó.

Na, és akkor most gyorsan vonjuk le a tanulságot, miért kell ötször meggondolni Magyarországon, hogy vendéglőbe üljön be az ember. Most a konyhát méterekben beborító ratyit, mocskot hagyjuk is, mert az ugyanarra vezethető vissza, mint a kaják rossz minősége. A magyar vendéglátóipari egységek egy részét olyan emberek vezetik, akinek semmilyen elképzelésük sincs arról, hogy miért akarnak embereket etetni (vendégül látni?). A pénzkereseten kívül. Az egyik tulaj húsz éve nem nyúlt semmihez, azt hitte, hogy ez majd úgy elműködget magától, oda se kell figyelni, a kosz majd minden reggeli nyitáskor szépen kimászik a sótartóból és hazamegy, nem kell azt tisztogatni. A másik tulaj meg lelkendezik Gianniéknak, hogy nahát, pont ilyen éttermet szeretett volna. Basszus, és ehhez egy tévéstábot kellett kihívni? Minek nyitottál tíz éve éttermet, ha csak fejben raktad össze? És ez még a jobbik eset, mert ő legalább álmodozás szintjén összerakott valamit, a magyar vendéglősök jó részének semmilyen koncepciója sincs, nem is volt, nem is lesz.

Epizódok megtekinthetők itt.