Van ez a több milliárd dolláros, mozgó reklámfelület, amit ugyebár száguldó cirkusznak hívnak azok, akik hálóőrt mondanak kapus helyett. A forma-1.

Most vasárnap például csak azért nem állt le a közvetítés, mert ugye vannak az aláírt szponzori szerződések, és ha már nem a célegyenesben gyorsuló autókon, de legalább az esőben unatkozó pilóták ruháján meg kell még mutatni a hirdető logóját. Harminc percig nézhettük ezért a vágóképeket: tócsa, Vodafone-esernyőről csöpögő eső, feszülten semmittevő mérnökök, tócsa. Nem éppen tipikus sportközvetítés, de azért meglepő, hogy Magyarország legnépszerűbb sportriportere, az új évezred Knézy Jenője, sőt Marsi Anikó külön bejáratú Vitray Tamása ebből csak annyit tudott kihozni, hogy „Kedves nézőink, most egy tócsát mutat a kamera, most meg Button tarkóját”.

Közben néha elektromos sistergés festette alá az unalmat, Palik László sms-t írt a pad alatt, Czolner Gyulát próbálta oltani, és persze megjegyezte, hogy ő húsz évvel ezelőtt már végigpofázott egy ilyen lefulladó futamot, és most nincs kedve hozzá. Túl öreg már. Ja, és egyébként is az volt az érzésünk, hogy nagy a pára, az ember legszívesebben csak feküdne a hotelszobában és egy gin tonic társaságában bámulná a plafonon csendben köröző ventillátort.

Pedig húsz év alatt kicsit változott a világ, például feltaláltak a netet, amit mellesleg információs szupersztrádának hívnak azok, akik virtuális közösségi teret mondanak még az Iwiw helyett is. A kényszerpihenő alatt már tele voltak a szaksite-ok és blogok nyilatkozatokkal, elemzésekkel, és egyébként is több tonna adat és statisztika közül válogathatott volna Palik. Már ha nem olyan öntelt, hogy az higgye bárkit is érdekelnek azok a poénok, amiken már Marsi Anikó is csak illedelmesen mosolyog.