Egy aránylag lassú, és leginkább szappanoperás epizód után, amiben a Cylon főnéni kínjai mellett nem sok minden másra jutott idő, most kaptunk egy lassan induló, aztán odabaszós részt, amiben elhangzott a sorozat egyik legfaszább zenei motívuma is, köszönjük Bear McCreary-nek. A kép után spoileresen folytatjuk.

Miközben ezt írom, folyamatosan szól Bear zenéje, nem semmi, amit a soundtrackon összehozott a pali, de az All Along the Watchtower feldolgozása egészen zseniális lett. Az epizódról ez, mármint a zsenialitás ugyan nem mondható el, de nagyságrendekkel jobb volt, mint az előző, és szépen felvezeti a finálét, ami sajnos lassan már a nyakunkon, és jobb lett volna, ha már most kapunk válaszokat, mert félek, hogy sok ajtó nyitva marad a sorozat utolsó képkockái után is.

Nohát, Bad frakkin' Boomer jól kibaszott itt mindenkivel, nem, mintha nem lehett volna számítani rá - ő volt, aki az admirálist is hasba lőtte, for frack's sake - de attól még meglepett valahl, hogy ekkora geci. A rész története egészen lineáris volt az egyik vonalon: Tyrol nem nyugszik bele, hogy Boomernek hadbíróság el kell állnia (ráadásul a hivatalosan is 13. törzzsé előlépett Cylon Nemzet előtt), és a hajón kolbászoló modellekből leüt egyet, okoz hozzá még áramszünetet, kicseréli Boomert a sima Nyolcas modellre a zárkában, mert nem bírja ki, hogy az excsaját kivágják a zsilipen, mint proverbiális macskát szarni.

Boomernek vélhetően végig ez volt a terve, tehát nem megszöktette Ellent Caviltól, hanem simán átvágott mindenkit, mint szart a palánkon, és csak egy célja volt: Hera, az egyetlen (?) ember-Cylon hibrid visszaszerzése, amihez elég volt a szerencsétlen lúzer Tyrolt manipulálni a közös jövő elképzelt képsoraival (Cylon-vetítés, néha jól jönne nekem is egy ilyen izé), az máris bedőlt mindennek. Amikor a közös gyereket mutatták, már sejtettem, hogy Hera napja izgalmasabban alakul, mint várta, de a szökés utáni Helo-dugás az meglepett. Athena szegény meg még végig is nézte ahogy a férje Boomeren melózik, szép.

És ha ez nem lett volna elég, akkor a kis geci Nyolcas képes volt a minden eresztékében ropogó Galactica mellett ugrani a lopott Raptorral (amire egy DOBOZBAN hurcolja fel a gyereket), a hajó oldala szakad kifelé, ezt nincs olyan Cylon-zselé, ami meg tudja javítani - a csatahajónak alighanem annyi, ezzel ér véget majd a sorozat, mármint a szétesésével. A Boomer-szállal kapcsolatban persze vannak kérdések meg fenntartások bőven: ha Tyrol múlt héten egy pillantással meg tudta állapítani, hogy a Raptorból kiszálló modell az Boomer, akkor a többieknek miért nem sikerül? Különösen Helónak, Athina férjének tenném fel ezt a kérdést, öcsém, rá sem jöttél, hogy nem a nejedet dugod???

A másik szál már jóval elgondolkodtatóbb volt, de az egymillió forintos kérdés továbbra is megvan: Starbuck hibrid, vagy nem? A fater volt Daniel, akit Cavil hirtelen felindulásában bedobozolt? A zongorista jó volt, a zene még inkább, de a Hatodik érzékből ismerős trükk a csávóval, aki Kara faterját jelezte, nekem nem jött be, sőt, eddig is idegesített, hogy a ChipSix-szel beszélgető Baltarra még senki nem szólt rá, hogy bazmeg, ki a fenével beszélgetsz. Karától is megkérdezhette volna a kocsma többi vendége, hogy kivel diskurál a zongora mellett.

Az a jelenet viszont, amiben a zene, illetve a Zene összeáll, és elkezdik nyomni először csak zongorán, aztán királyul széteffektevze az All Along the Wachtower-t az nagyon király lett, mint ahogy Athena sikolya, és Tyrol komplett összeomlása is tetszetősre sikerült. Ha majd egyszer megválasztják a világ legdepressziósabb sorozatát, a BSG-nek ellenfele nem lesz a szavazáson. A negatívumok között azért ott van a rákos elnöknő és Hera elméleti kapcsolata, amivel a tököm tele van, mint ahogy azzal is, hogy az írók nem tudnak leszakadni erről a kislányt elrablós szálról, unalmas már, na. Egy sokkal részletesebb elemzésért ide tessék klikkolni, esetleg ellátogatni a hogyvoltokat is jegyző freevo blogjára, ide.

A sokszor emlegetett zenedarab:

 Itt pedig a jövő heti epizód trailere, a hajónak vége van, mint a botnak.