Elindult végre 2009 sokak által legjobban várt sorozatának ötödik évada, és ugyan a premiert kissé késve tudtuk csak megnézni, de megérte a várakozást. Az angolban van egy kiváló szó arra, amit az ember ebben a két órában kapott: mindfuck. Az kép után spoileresen folytatjuk.

Naszóval, agybaszás, az, így elsőre, volt itt minden, mint a cseszlovák vurstliban: Oceanic Six, Desmond két idősíkban, természetesen festett szemű Richald Alpert háromban, tuskó tudós, Dharma-brigád a föld alatt, Hurley beszólás, sőt, még késdobáló kopaszember is. A készítők nagyon cselesen kitértek a felvezető sajtókonferenciák során a kényes kérdések elől, de nem hazudtak egyszer sem: a sziget időben minden kétséget kizáróan mozog, sőt, előre-hátra ugrál, mert miért ne, ha már utazunk. Elsőre legalább annyira elveszettnek érzi magát az ember, mint Sawyerék, Locke bácsi kérdése (When am I?) nekem is feltolult az agyamban nem egyszer, még jó, hogy a hatch ott van támpontnak a part közelében.

Az időutazás kényes dolog, mert ugye jönek a paradoxonok (ha visszamegyek és megváltoztatok valamit, akkor lehet, meg sem születek, de akkor hogy az égbe mennék vissza megváltoztatni valamit?) és ezt senki nem szeretné nézegetni két évadon át, már ha az a terve az íróknak, hogy ilyen sokáig szívassák a szerencsétlen szigetlakókat, mert egyelőre úgy tűnik, hogy egyszer csak jön egy villanás, az ég lilára vált és hopp, ki tudja "mikor" vannak. Miközben a parti népség, és a magát új Messiásnak képzelő Locke próbál életben maradni, a jövőben (relatív fogalom ez már) Ben az Oceanic Six-et akarja összeterelni, hogy visszamenjenek a szigetre (+ Locke a koporsóban), mert ha nem, akkor nagy baj lesz.

Túl sok mindent nem akarok lelőni a nyitányból, mert tele van apró finomságokkal (tessék csak belegondolni majd abba, hogy amikor Richard Alpert Locke bácsival még annak gyerekkorában találkozott, miket pakolt ki az asztalra elé, stb.) és ebben a sorozatban pont az a fasza, amikor az ember magának fedezi fel az ilyen kis finomságokat. Nekem az első rész valahogy jobban bejött, a másodikban a Hurley-centrikus szál unalmas volt kicsit, bár volt benne vicces beszólás, meg sima haját két vágás alatt begöndörítő Sayid is - erre odafigyelhettek volna szerintem.