Idén 60. alkalommal osztották ki az Emmy-díjakat (a tévés Oscart), és a díjazottak között a szakma és az újságírók legnagyobb meglepetésére olyan nevek is előfordultak, mint Bryan Cranston vagy Jean Smart. A papírforma úgy a díjak felénél igazolódott be, a John Adams tarolt a minisorozatok, a 30 Rock című sitcom pedig a vígjátékok között. Nagyon jól szerepeltek a kábelcsatornák (F/X, AMC, HBO), és a 30 Rocknak köszönhetően a nézettségi versenyben utolsó előtti nagy network, az NBC is számos díjjal gazdagodott. Nem díjazták a Lost szenzációs negyedik évadát, és nem a Drót sem kapott díjat, ami azért felháborító, mert a sorozat öt éve alatt egyetlen egy alkalommal sem ismerték el őket - ez az Akadémia egyik legnagyobb baklövése.

Az AXN hajnal kettőkor kezdődő közvetítése kínos feszengéssel indult, a szokásos felvezető műsorszám (kijön egy műsorvezető, vicceseket mond az elmúlt tévés idényről, beszól az első sorba ülő celebeknek és odabök a politikusoknak) helyett egy ötperces összeállítást kaptunk szállóigékből és jó beszólásokból, amiket az elmúlt hatvan év adott a popkultúrának. Here's Johnny, és hasonlók, olyan ez, mintha egy hazai showműsort Buci "és ezennel a szavazást lezárom" szlogenjével indítnánk.

Ezt követően Oprah Winfrey a tévé jelenlegi nagyasszonya (évi félmilliárd dollár körül keres műsoraival) mondott egy kínosan demagóg beszédet a tévéről, jó az, mondta, de azért olvassunk is, ha lehet. Az első sorokban feszengő színészek és rendezők mellett mi sem nagyon értettük, hogy "és ezt így hogy", hogy egy örök magyar klasszikust idézzünk, de a feketeleves csak ezután jött: az idei gálát nem egy, hanem öt műsorvezető dirigálta, egy vadonatúj kategória, a legjobb reality/vetélkedő műsorvezetője kategória jelöltjei, köztük Heidi Klum egykori szupermodellel, akiről még az öltönyt is leszaggatták. Ez persze csak arra volt jó, hogy az időt húzzák, más értelmét nem fedeztük fel.

Az Emmy a vígjáték és dráma kategória mellett a minisorozatokat, tévéfilmeket és úgynevezett revü- és varietéműsorokat is díjazza, rendezők, írók, fő- és mellékszereplők majd' minden kategóriában, nem csoda hogy a műsoridő verte a három órát - és akkor ott vannak még az ún. kreatív Emmy-k is, a technikai díjak, a vágásért, operatőri munkáért járók, melyeket egy hete már kiosztottak (legalább hetvenet). A mellékszereplő kategóriákban nyert Jeremy Piven a Törtetőkért (vígjáték), zsinórban harmadjára, ami nem kis tejesítmény, drámában egy meglepetésnév, a nálunk a 24-ből ismert Zeljko Ivanek kapta a díjat a Damages című ügyvédes drámáért (hamarosan látható a TV2 adásán). A sorozatban nyújtott alakításáért Glenn Close megkapta a legjobb női alakítás (dráma) díját, ez papírforma volt, és teljesen jogosan ítélték neki oda - majd meglátja mindenki, ha itthon is képernyőre kerül.

Egy másik, egykori 24-es színész, Jean Smart lett a legjobb női mellékszereplő a Smantha Who? című sitcomban nyújtott alakításáért (vígjáték kategória), ami szintén meglepő volt, mint ahogy Diane Wiest díja az In Treatment című HBO-sorozatért is: a kategóriában (legjobb női mellékszereplő, dráma) két Grace klinikás szereplő mellett Candice Bergen is indult. Hasonló felszisszenést okozott Bryan Cranston legjobb férfi főszereplő (dráma) díja is, amit a Breaking Bad-ért kapott - a speedet kotyvasztó egykori kémiatanár megformálásával olyan neveket ütött el a díjtól, mint Hugh Laurie (House), Michael C. Hall (Dexter) vagy John Hamm (Mad Men), akit a díj legnagyobb esélyesének tartottak, és akkor még James Spaderről nem is beszéltünk, aki a nem tudta begyűjteni örödik Emmy díját.

Alec Baldwin hét jelölés után végre elvitt egy Emmy-t, mégpedig a nálunk nem látható 30 Rock című sitcomért, ő lett a legjobb férfi főszereplő a vígjáték kategóriában. A 30 Rock volt az este egyik nagy nyertese egyébként, hiszen Baldwin mellett Tina Fey, a sorozat női főszereplője is kapott egy szobrot (legjobb női alakítás, vígjáték) és ez a sorozat lett a legjobb vígjátéksorozat 2008-ban, megverve az Ugly Betty-t, a Törtetőket és az Office-ot. A 30 Rock egy szkeccs-show kulisszái mögött játszódó, meglehetősen önironikus sorozat, amit azonban a rengeteg popkulturális utalás és bennfentes vicc miatt nem nagyon lehetne magyarra lefordítani. Fey forgatókönyvíróként (vígjáték) is elvitt egy díjat.

A minisorozatoknál a John Adams életéről szóló hétrészes minisorozat vitte a prímet öt díjjal (legjobb minisorozat, legjobb forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő - Tom Wilkinson, legjobb férfi főszereplő - Paul Giamatti, legjobb női főszereplő - Laura Linney), a tévéfilmeknél az emlékezetes Bush-Gore floridai újraszámlálásról készített Recount kapott két díjat (legjobb rendezés és legjobb tévéfilm), ezt az HBO előbb-utóbb itthon is be fogja mutatni, ha jól sejtjük.

A Mad Men, azaz Reklámőrültek című sorozatot a drámai kategóriában 16 jelölést kapott (a kreatív díjakkal együtt), és ugyan a legjobb dráma és a legjobb forgatókönyv díját elvitték, és kaptak négy technikai díjat is (köztük a főcímért, ami valóban állati jó), de a 16-ból 6 az csalódás, különösen John Hamm főszereplőnek, és a Született Feleségekből (is) ismert John Slattery-nak (mellékszerep). A legjobb reality immáron hatodjára a The Amazing Race lett, a legjobb reality műsorvezetőnek pedig személyes kedvencünket, Jeff Probst-ot, a Surviviort immáron 17. évada vezénylő, nagyon szimpatikus csávót választották.

A közvetítésben voltak apróbb bakik, hol nem szólt a mikrofon, hol hamarabb keverték le a köszönőbeszédet, mint kellett volna, de a háromórás műsoridőbe belefértek, és a ha a hóttunalmas revü/varieté díjakat (nyert a Colbert report, a Daily Show és Tina Fey is) kicsit megpörgetnék, valamit kihagynák az obligát zenei mixet vagy a régmúlt nagy műsorai előtti kissé kínos tisztelgést, akár másfél órába is beleférnének, mi meg aludhatnánk még egy kicsit. A győztesek teljes listja itt olvasható.