Amikor Peking megkapta a 2008-as Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát, egy magyar sportvezető a fülem hallatára jegyezte meg, hogy "ezeknek elment a maradék eszük is, bazmeg." Nem volt egyszerű menet, hogy Peking odáig eljusson, ahol ma tart, azaz állnak a létesímények, zöldre van festve minden egyes fűszál, és a hazai ellenzék (már ha van) szája befogva, azaz minden készen áll arra, hogy a világ legjobb/legjobban doppingolt sportolói Kínában megmérkőzzenek egymással - a kérdés csak az, hogy ebből mi, tévénéző szerencsétlenek, mit fogunk látni.

Az NBC kínlódásáról a reklámjogok értékesítésével kapcsolatban már írtunk, ez legyen az ő bajuk, szerda óta azonban kiderült, hogy sokkal nagyobb és égetőbb problémák is vannak ám a pekingi játékokkal: a kínai bürökrácia addig szívatta a tévéseket, míg azok besokalltak és kitálaltak a nemzetközi sajtónak. Két hónappal az év legfontosabb sporteseményének kezdete előtt ott tartunk, hogy a Tiananmen térről nem engedik, hogy csak úgy, mindenféle kameraállásból közvetítsenek a romlott nyugati kapitalisták, de ha mégis közvetítenének, akkor sincs mivel, mert a műszaki berendezések javarésze a kínai vámon rostokol (ráérünk elvtársak), esetleg még otthon pihen valami raktárban, mert a beviteli engedélyeket nem állították ki, a légifelvételekről a kínai belbiztonsági erők hallani sem akarnak, a legnagyobb vicc pedig az, hogy Kínában egyelőre úgy néz ki, hogy a tévé nem közvetítheti élőben a nyitóünnepséget.

A hét legnagyobb közvetítő társaság dollármilliárdokat fizetett a helyi szervezőknek (azt azért illik megjegyezni, hogy a NOB sem járt rosszul az üzlettel, sőt), de cserébe csak tömény gyomorideget kaptak. A Seven nevű ausztrál tévé szerint semmit nem lehet elintézni, mindent, mindig írásban kell kérvényezni, még azt is, ha plusz kábeleket kérnek egy helyiségbe, márpedig így nem lehet dolgozni. A vámosok a közvetítéseket előkészítő stábtól kozmetikai cikkeket (vaddöfakk?) és videókazettákat koboz el a határon, ezzel is tovább idegesítve a bürökrácitól amúgy is frusztrált tévéseket. Tessék elképzelni például, hogy az adást továbbító 2000 közvetítőkocsit csak akkor engedik be az olimpiai versenyhelyszínekre, ha írásos, kínai nyelvű engedéllyel és órára lebontott menetrenddel rendelkeznek - amit elméletileg már most ki kellene tölteni, hogy augusztusra átfusson az illetékes elvtársak kezén.

Mindez eltörpül amellett, hogy a biztonságára kínosan, talán inkébb betegesen ügyelő államgépezet egyelőre még a megnyitó ünnepség helyszínére, a Tiananmen térre sem hajlandó beengedni a stábokat, oda, ahonnan a minden bizonnyal színpompás nyitóünepséget közvetítenék. "Hihetetlen, ami itt folyik", nyilatkozta a Manolo Romero, a NOB egyik veterán tévése. "Máris két hónapos lemaradásban vagyunk, így ha a helyzet számottevően nem változik, kénytelenek leszünk kompromisszumokat kötni a közvetítésekben, ami a minőség rovására mehet. Egy hónapja még úgy volt, hogy a Tiltott városból is közvetíthetünk, ma már ott tartunk, hogy a megnyitóra a kamerákat be sem akarják engedni."

A hivatalos kínai álláspont természetesen az, hogy a nyugati riporterek barokkos túlzásokba estek, nincs itt kérem semmi, de semmi probléma, kiváló feltételeket biztosítunk minden riporternek, tessék csak nézni, még senkit nem tartóztattunk le, vagy utasítottunk ki az országból, pedig. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.