Tegnap este a Duna TV bemutatta azt a sorozatot nekünk, amit már nagyon régóta szerettem volna valamelyik magyar adó képernyőjén látni, itt a Drót, és engem a szinkronos verzióval is ugyanúgy megfogott, mint az eredeti. Mondom ezt úgy, hogy a sorozatokat és filmeket az esetek nagy többségében eredeti nyelven nézem, mert meguntam, hogy a Losthoz hasonló hangulattalan, üres szinkront hallgassam, amihez a szomszéd Pistikét kell megkérni, hogy itt egy százas, csinálj már nekem tengermoraljást, mert megbolondulok ettől a steril hangtól. Ha pedig a zörejek és környezeti hangok stimmelnek, akkor ott van még a fordítók böszmesége, vagy a rossz hangválasztás, szóval ha bele akarunk kötni egy szinkronba, bele is lehet.

A Drót ezzel szemben nagyon kellemes meglepetést okozott, mert stimmelnek a zajok, megmaradt a hangulata a sorozatnak, a fordítással sincsenek különösebb gondok, habár én erősebbre vettem volna néhány beszólást, de üsse kavics, ez legyen a legnagyobb bajom. Ami pedig a szereplők hangját illeti, ritka nívós gárdát sikerült összehozni, Fullajtár Andrea nagyon jó Kimához, Hegedűs D. Géza egy kicsit túlspilázta Rawls monológját, de így is nagyon jó volt, és akkor ott van még Gesztesi Károly vagy akár Kamarás Iván, akik nagyon jól illenek a karakterekhez - ugye, hogy lehet jó szinkront készíteni, csak akarni kell, meg odafigyelni egy kicsit, nem rutinból kiosztani a szerepeket.

Persze az élet nem habostorta, nekem Széles László mint McNulty kissé sótlan, valami mintha hiányozna a karakterből, a jellegzetesen gúnyos hanghordozást nem sikerült teljesen visszaadni. Ami pedig a gettólakó dílerek hangját és stílusát illeti, kérem szépen, ennél szerintem többet nem lehetett kihozni a dologból, kíváncsian várom a többi részt, ahol azért már lesznek sokkal keményebb dialógusok is.