Valószínűleg ez az az eset, amikor nem ciki úgy kezdeni egy bejegyzést, hogy a Totalcar kurva jó műsor. Persze, egy kicsit mégis ciki ez a felütés, hiszen belterjes dolog, hogy az Index-anyánk egyik csecsén legelésző blog megdicséri a másik csecset szopogató autós-rovat tévés verzióját, de hát ez van.

Mondjuk az új széria elég gyengén indult, a stúdiós részek a legneccesebbek az adásban, sokszor nem is lehetett érteni, hogy mi történik, meg hogy ki kicsoda, ha meg nagy nehezen kiderült, akkor jött a kérdés, hogy ezt most minek. Nagyon emlékeztetett az egész a Testi mesék erőltetett idétlenkedéseire, például a fehérköpenyes csávó szerepe vagy nem derült ki, vagy annyira értelmetlen volt, hogy már elfelejtettem, mindenesetre elég fölösleges bohóckodás ez. De még mielőtt végleg elmerülnénk a kertévés szutykok szokásos fikázásban, álljunk meg egy pillanatra. A kertévés világban szokatlan jelenségre lettünk figyelmesek: a műsorvezetők tudják, hogy szar lett a műsor, és le is fogják vonni a konzekvenciákat (részletek itt). Végre valaki nem a nézettségi faszságokkal, meg agyament, röhejes esztétikai fejtegetésekkel jön a kertévékről, meg szórakoztatásról, hanem önkritikát gyakorol. Úgyhogy le a kalappal! 

Tök egyértelmű, hogy a legjobb formában akkor van Bazsó és Winkler, amikor át kell mászni a sötét stúdióból egy kukás kocsi, egy szippantós autó, vagy egy mezei merdzsó ülésére, vagy le kell kúszni a csatornába, egymás arcára kenni a szart, és közben folyamatosan beszélni. Úgyhogy az a vicces helyzet állt elő, hogy az egy órásra nyújtott Totalcar valójában nem egy órás, hanem maximum háromnegyed, merthogy kábé negyedóra simán kispórolható lenne belőle.