A Gauland Ágnes-féle "botrányos" Fábry-könyv nem most jelent meg, de én most olvastam, és most röhögtem rajta egy jót. Arról van szó, hogy hogyan (nem) köpte le Fábry annak idején Gyurcsány bekeretezett szentképét. Volt az a magyarázat, hogy nem leköpte, csak letisztogatta egy ronggyal, és mielőtt nekifogott volna, lepökte. Gauland Ágnes továbbment egy lépéssel az értelmezésben. Itt ugye azért folyik a verseny, hogy Fábry nikotinos, kolbászzsíros nyáláról bebizonyítsák, hogy valójában nagyhatású üvegtisztító power gel. Kis üvegcsékben nyugodtan forgalmazni is lehetne. De mondom, Gauland Ágnes továbbment egy lépéssel, és már-már ott tartunk, hogy Fábry nyála szenteltvíz. Üssük föl a könyv 117. oldalát:

De aki figyelembe veszi, hogy ezt a tettet egy másik, legalább olyan jelentőséggel bíró cselekedet követte, az kétféle értelmezés közül választhat. Egyrészt kitarthat amellett, hogy Fábry meg akarta gyalázni Gyurcsány képmását, és a letörölgetéssel csak 'alibit' biztosított magának a később várhatóan ellene irányuló támadások ellen, mondván, hogy ő nem tett mást, mint megtisztította az akkor még leendő miniszterelnök képmását. De létezik egy ellentétes értelmezés is, miszerint a leendő miniszterelnök induljon tiszta lappal - átvitt értelemben meg kell őt tisztítani, konkrét értelemben pedig a képmását fedő üveget kell letakarítani, hogy ki lehessen tenni (nem merem használni a 'felakasztani' szót) a tiszta képet.

Szóval tiszta lap, átvitt értelem, megtisztulás, tiszta kép, képteológia. Gauland Ágnesben egy esztéta veszett el, neki nem ilyen ökörségekkel kéne foglalkoznia, mint a Fábry-show, hanem Gadamer életművének feldolgozásával, meg kortárs költészettel. De még így sincs minden veszve, szerintem hirdessen Kovács Kristóf és Gauland konferenciát A Fábry-showban feltünő Gyurcsány-kép leköpésének újraértelmezési lehetőségei címmel.