Lehet egy sorozatot arra építeni, hogy a főszereplő egy sármos angol macsó, csak éppen nem érdemes. Paul Blackthorne jó volt a 24-ben is mint szemétember, és jó itt is, mint jóképű varázsló, de ez nem elég ahhoz, hogy az egyébként csak "Harry Potter - felnőtteknek" szlogennel is reklámozott könyvek alapján készült sorozatot érdemes legyen nézni.

Abból az alapállásból indulunk ki, hogy varázslat, boszorkányság, lápi ember és vérfarkas márpedig van, és ha már vannak, akkor kell ellenszer is - ez lenne Harry Blackstone Copperfield Dresden (ne kérdezzék), aki varázsló és magándetektív is egyben, elűzi a gonosz bőrnyúzó lidércet és a szekrényben bújkáló szörnyeket is. Vagány csávó, de aranyszíve van, meg egy Bob nevű szellemhaverja, akit a szereposztó rendező a "ha már Hugh Laurie nem ért rá" elv alapján castingolt, ez tuti. Ja, és egy nő is van a képben, ő rendőr, és szkeptikus, de annyira nem. És jócsaj, még jó.

A sorozattal az a legnagyobb baj, hogy kurva komolyan veszi magát, miközben lehetne ezt viccesebbre is venni, és akkor nem lenne annyira izzadtságszagú a dolog. Jim Butcher könyveinek a hátterét elméletileg átvették, de pl. az első két részből nem nagyon derült ki, hogy akkor most hogy is van ez a varázslás dolog, meg mi az isten az a Nagytanács, és miért nincs benne a könyvben a kiscsávó? Nyugi, nekünk is legalább ennyire zavaros, pedig mi láttuk is mind a két eddig leadott részt.

A történeteket gondolom az Odaát első két évadában megismert vonalhoz lehet igazítani, minden részben lesz valami természetfeletti rém, akivel el kell bánni, és Harry majd jól meg is teszi, miközben a pilotban elég otrombán belengetett főszál is megy majd tovább. Gondolom a 13. rész cliffhangere majd jól odavág mindenkit, hogy aztakurva, most akkor Hany Istók, a lápiember, a varázsló csajának az unokahúga?