Ha valaki nem emlékezne, Márkus László volt Kukori, Psota Irén pedig Kotkoda hangja. Psota a második széria idején (1972) Amerikában vendégszerepelt, ezért Hacser Józsa lett az új Kotkoda. Talán emlékszünk, Kukorinak és Kotkodának volt az a jellegzetes káráló hangja, na ez Márkus László ötlete volt, persze minden színész hozzátett valamit a filmhez. Akkoriban még a rajzfilmfigurák hangját is sztárok adták, akik nem spórolták meg a munkát még egy rajzfilmkarakter kidolgozásánál sem. "Horváth Gyula volt Habzsolháp, és amikor az első öt résznek csináltuk a hangfelvételét, kint járkált föl-alá a folyósón és hápogott. És amikor kiszóltunk neki, hogy az isten szerelmére itt vár téged a (Psota) Irén, meg mindenki, hogy vegyük már föl a tekercset, akkor a Gyula azt mondta, várjál, mert ez még nem az a 'háp', amit keresek. Aztán egyszercsak megtalálta azt a zsíros hápogást. 'Azt kerestem, tudod, amikor jól megtömik a kacsát, és akkor utána hápog jóllakottan kettőt.' (Márkus) Laci nem tudom, mennyit kukorékolt még otthon is, a fürdőszobája tele volt ragasztgatva Kukori-képekkel. Ezek nagy nevek, de számukra nem volt olyan, hogy kis munka, és nagyszerű volt velük dolgozni." – mondja Mata János.

És olyan sztori is volt, amikor a színészek improvizációja miatt módosult az eredeti forgatókönyv. A Kolibri-díj című epizód konferansziéjának Kern András kölcsönözte a hangját. "Akkoriban zajlott a Táncdal Fesztivál, és nem véletlen, hogy Kern Andris a felvételen ennek a paródiáját rögtönözte. Természetes, hogy átrajzoltam a story-boardot és az egész így került be a filmbe."

Mata szerint a második szériában vált tudatossá egy bizonyos társadalomkritikai szándék, "föllázítani a gyerekeket a szüleik kivagyi nyárspolgárosodása ellen". Egy alkalommal Mata János elkapott egy családi beszélgetést az utcán, egy kislány azt mondta a nagymamájának, 'Mama! Apu már megint pont úgy beszél a mamával, mint Kukori!', ezt elmondta Bálint Ágnesnek, "jót nevettünk – 'alakul a dolog' – mondta Ágnes. Mert hát eredetileg is az volt a szándék, hogy a fridzsiderszocializmus vadhajtásait, ha lehet, lenyessük."

Ám a fridzsiderszocializmus olykor visszavágott. Emlékszünk a főcímdal második versszakára? "Nem repültök, mint a szép sas, mert tele a begyetek." Akkoriban futott a Televíziónak egy ízlésformáló sorozata, amiben a giccses lakásdíszeket kritizálták. A Pest megyei első titkár felháborodott, hogy a dolgozó népet akkor bántják, amikor egy kicsit jobban megy neki, és valószínűleg néhány fontos elvtárs ugyanígy kiakadt a főcím-dal utolsó két során is. Miért bántják a dolgozó népet, amikor végre tele a begye? Talán ilyen, vagy hasonló okok miatt Kukoriék nem értek meg két szériánál többet (’72-ben sugározták a második szériát). "Valamelyik kulturális atyaúristen megszüntette a sorozatot." – emlékezik Lovas Ferenc – "Nem hiszem, hogy látta valaha is, de megszüntette, a hivatalos indok az volt, hogy nem a szocialista családmodellt tükrözi. Egy zsörtölődő spiné, és egy munkakerülő, ármánykodó, ravaszka, sunyi férj – ez nem szocialista családmodell."

Előzmények - Kukori és Kortkoda még