A magyarországi premier kapcsán már megemlékeztünk az utóbbi évek egyik legjobban sikerült vígjáték-sorozatáról, és dícsértük is érte az HBO-t jól, (ugye, hogy nem csak fikázni tudunk?) mert megérdemli: kitűnő sorozatot hozott el a magyar nézőknek. Akinek nem volt még érkezése megnézni Vincent Chase kalandjait, sürgősen pótolja, de először olvassa el, hogy mitől vagyunk oda meg vissza.

A címválasztás (Törtetők) szerintem nem a legsikerültebb, az angol szó jobban kifejezi, hogy miről is van szó ebben a félórás sorozatban. Én szívem szerint sleppnek magyarítottam volna, de ennek pejoratív felhangja lehet, hogy sokakat eltántorított volna az egyébként kihagyhatatlan sorozattól.

Az alapképlet egyszerű: adott egy jóképű, de aránylag ismeretlen színész, aki testvére, és két gyermekkori barátja segítségével karriert akar csinálni Hollywoodban. Egy magára valamit is adó sztár persze nem megy sehová egyedül, kellenek a kísérők, sofőrök, managerek, stb., azaz a slepp, (vagy legyen stáb) akik a mindennapi teendőket intézik, autót vezetnek, tojást sütnek reggelire, és így tovább. A szakács feladatokat az egykoron szebb napokat látott színész-reménység, és egyben Vinnie féltestvére, Drama látja el, sofőként Turtle, az egyik gyermekkori barát funkcionál, míg a manager hálátlan szerepe Ericre, a másik cimborára hárul.

Persze egy  színész sem boldogul ügynök nélkül, itt jön a képbe a Jeremy Piven által eszelősen jól játszott Ari Gold, az ügynökök legaljasabb, leggátlástalanabb megtestesítője, aki miatt én speciel a sorozat rajongója lettem. Simán elhiszünk neki minden egyes hazugságot, féligazságot, és manírt, a pali valami káprázatosan adja az egyébként valós személyre alapozott karaktert, én minden évben odaadnék neki minden Emmy-t, Golden Globe-ot, csak folytassa a dúlást.

A sorozat egyik producere az a Mark Wahlberg, aki egy két mp-es cameo erejéig fel is tűnik az egyik részben, és aki saját bevallása szerint a Hollywoodi sztárlétbe vezető rögös úton szerzett tapasztalatait filmesítette meg, de persze mi tudjuk, hogy ez egy jóindulatú túlzás, hiszen a korábban Marky Mark néven ismert egykori énekes azért csak nem lett akkora sztár.

Amitől mégis zseniális az egész az, hogy folyamatosan crossoverezünk a való világgal, filmsztárok, producerek és rendezők tűnnek fel magukat alakítva, odavetett megjegyzésekkel, és kikacsintásokkal veszik be a nézőt is a buliba, aki hetente 30 percben úgy érzi, hogy ott van a színfalak mögött, látja, hogyan jut el egy színész odáig, hogy James Cameronnal forgathasson, vagy Jessica Alba társaságában bulizzon. Görbe tükör ez persze, és néhány meredekebb történetszál nem is értem hogyan maradhatott benne a végső verzióban (nem szarunk oda, ahonnan enni kapunk). Persze ez így magában nem vinné él a sorozatot, kellenek a mellékszálak, melyek közül Drama állandó anekdotái a színészmesterségről, és korábbi sikereiről (itt tesssék lecsekkolni az önéletrajzot, megéri) viszik a prímet, de a többiek is elég jó kis történetekben kamatoztathatják tehetségüket.

Kitűnő forgatókönyvek, nagyszerű dialógusok jellemzik az epizódokat - a legjobb beszólásokat Ari kapja - bevallom férfiasan, hogy magyarul egy részt sem láttam még, de gyanítom, hogy a "Hug it out, bitch!" vagy a "You cuntmuscle!" édes anyanyelvünkön nem üt akkorát, mint eredetiben. Végül álljon itt egy számomra oly kedves idézet Aritól, melyben elmagyarázza miről is szól a cserzett arcú Robert Redford agyszüleménye, a Sundance Festival: "Sundance is a great festival for little people. You should kill over there. But for the rest of us, normal folks? It's just a chance to try to fuck a mormon."