Lou Ferrante bűnözőként kezdte a pályafutását, az egyik nagy amerikai maffiacsalád, a Gambino tagjaként, ami nem rossz ajánlólevél abban a világban, ahol ő mozgott. Jó, nem volt több egy egyszerű rablónál, de volt saját bandája, amit irányíthatott, és azt hitte övé a világ, amíg le nem bukott és be nem zárták egy időre. A sitten olvasott, tanult, és rájött, hogy ha egyszer kiszabadul, a büdös életben nem akar visszamenni, mert csak jobb odakint, mint bezárva egy fél hadseregnyi tetovált állattal. A Discovery Channelen most egy Törvény a rácsok mögött című sorozatban mutatja be azt, milyen bandák és hogyan irányítják a világ legkeményebb börtöneit. Telefonon beszéltünk vele.
A Törvény a rácsok mögött mennyire valóságos? Vannak olyan részek, amelyek csak a rekonstrukciói a valódi szituációknak, és nem az eredeti résztvevőket, hanem csak színészeket láthatunk a jelenetben?
Ilyen egyáltalán nem fordul elő, szóval a műsor teljes mértékben valóságos. Minden, amit a nézők látnak igazi, ott és akkor történik. Semmi nincs megrendezve, nincsenek színészek. Tényleg pontosan az történt a valóságban, amit látsz. Készülj fel, mert ezek igazi gengszterek, igazi börtönökben, sőt igazi gengszterek kint az utcákon.
Volt a forgatás alatt veszélyes szituáció, amibe belekeveredtek?
Nem, nem igazán. Olyan sokáig laktam én is börtönben, hogy megszoktam, illetve ezek a srácok is olyanok voltak, akikkel én is együtt ültem, szóval az egész szituáció ismerős volt. Szóval egyáltalán nem féltem a jelenlétükben. Mivel átéltem ugyanezeket a szituációkat, így tudom mit gondolnak, hogyan gondolkodnak, miről beszélnek és mit éreznek. Ennek a világnak én is részese vagyok. Elmondhatom, hogy igazán szerencsések voltunk, mert tényleg komoly sérelem nem ért minket a forgatás alatt.