Hétköznaponként az ATV-n szinte egyedül készít műsort, hétvégén pedig beköltözik egy celebbel a Tv2 stúdiójába. Új műsora, az Összezárva Friderikusszal olyan, mintha a Való Világot kereszteznénk az Én mozimmal. Friderikusz Sándorral arról is beszélgettünk, hogy miért nem akar együtt aludni bármelyik Tv2-s celebbel, hogy miért van évtizedekkel lemaradva a magyar tévézés, és miért jó, hogy nem húsz éve aludt először a nézők előtt.
A kereskedelmi csatornák indulása után úgy szerződött le egy-egy nagy csatornához, hogy a showműsorok mellett mindig indított egy kevesebb nézőt vonzó, kevésbé harsány, de mélyebb portré- vagy riportműsort is, például az Én mozimat. Ez az új műsor, ahol 24 órán keresztül beszélget egy-egy interjúalannyal, de tulajdonképpen egy valóságshow díszletei közt, most mégis melyik: a harsány show, vagy a mély portré?
Ez a műsor talán a kettő közt van valahol. Fellelhetők benne bizonyos show-elemek, de mégsem ezeken van a hangsúly: inkább egy pszichoanalízis, humán labor, ahogy magamban elneveztem ezt a kísérletet: sok színes pillanattal tarkított, mélyinterjú elemekkel gazdagított együttlét. Én magam sem gondoltam volna, hogy egy nap alatt mennyi minden derül ki egy-egy interjúalany személyiségéről, adott esetben annak ellentmondásairól. Nem arról van szó, hogy több pletykát tudunk meg a vendégeimről, akikkel összezárkózom, mint eddig, hanem az a meglepő, ahogy kibomlik előttem, illetve majd a nézők előtt a személyiségük.
Az első felvétele után bennem fel is merült, hogy szabad-e a kamerák előtt egy ember személyiségét ilyen alaposan analizálni, tartozik-e mindaz rám és a nyilvánosságra, amit 24 óra alatt óhatatlanul is elárulnak a vendégeim magukról. Természetesen én most annak alapján beszélek, amit például a múlt héten Gesztesi Károllyal átéltem. Aztán, hogy ebből a 24 órás történet-sorozatból sikerül-e izgalmas, a korábbi Gesztesi-képet meghaladó egy órás műsort vágni, illetve összeállítani, azt egyelőre még nem tudom.
Ez azt jelenti, hogy nem is vesz részt az utómunkákban, nincs ott a vágószobában?
Nem nagyon, mert az ATV-n futó műsor-sorozatomat most egy szűk, mindössze három fős stábbal készítem, minden időm azzal megy el vasárnap délutántól péntek délig, így az „Összezárva Friderikusszal” vágásának ugyancsak hétfőtől péntekig tartó folyamatában nem tudok részt venni, ezt a TV2, egyébként kipróbált fiatal szakemberei végzik. A formátum az "Összezárva" esetében adott volt, tehát csak magamat kellett hozzátenni. Húsz-huszonöt éven át persze ez nem így volt, azokban az időkben, amikor producerként is tevékenykedtem, figyelnem kellett minden műsorom minden részletére, de most, hogy ez már nincs így, még élvezem is, hogy "csak" közreműködő vagyok, nem több. Az idő tájt minden részfolyamatot magam végeztem, irányítottam, illetve ellenőriztem, adott esetben még egy foltot a díszleten is magam szúrtam ki, majd amikor háromszori kérésem ellenére sem festették át, hoztam a festékes vödröt és gond nélkül átfestettem a koszos falat, csakhogy rendben legyen. Az ATV, ahol két éve megy a napi műsorom, tulajdonképpen ennek épp az ellenkezője: jólesik annyi nagyszabású műsor után mini stábbal dolgozni.
Már akkor kereskedelmi tévéműsorokat készített, amikor még nem is volt kereskedelmi tévézés. Magyarországon. A karrierje kezdetén sejtette, hogy egy stúdióban, kamerák előtt fog majd aludni? Elvállalta volna akkor ezt a felkérést?
Egykori magamat ismerve lehet, hogy elvállaltam volna, ha már akkor is létezik ilyen műsor. De gyorsan hozzáteszem: nagy hibát követtem volna el. Ezt a műsor-típust nemigen lehet jól megcsinálni, ha az ember fiatalabb, ugyanis egyszerűen kell hozzá a sok élettapasztalat és a még több gyakorlat ebben a mesterségben.
Gesztesi Károllyal például többször is olyan helyzetbe kerültem, ami messze túlmutat a klasszikus riporter szerepen. Volt úgy, hogy nem hagyott aludni, mert ő zongorázik lefekvés előtt, erre reagálni kellett, nem durván persze, volt, hogy a tanácsom kérte, hogy hogyan tudná jobban kezelni a bulvársajtót, de előfordult az is, hogy a TV2-től való eltávolításával kapcsolatban pár órán belül jelentős önellentmondásba került, én meg ezekre hol szelíden, hol élesebben reflektáltam. Ezt a természetességet kamerák előtt előhívni magunkból, csak sok szakmai tapasztalat árán lehetséges. Akarva-akaratlan persze rólam is kiderülnek olyan dolgok, amelyekről önszántamból nemigen beszélnék, ha nem ebben a közegben vagyok. Visszatérve a kérdésére, ezért is jó, hogy nem korábban, hanem így 55 éves korom körül talált meg egy ilyen felkérés. Egy ideig az ember gondosan építgeti a karrierjét, hogy mit mutat meg magából a nézőknek és mit nem, aztán idővel rájön, nincs mit takargatnia, ha egyszer a nyilvánosság a közege.
Gesztesi Károly után Majka lesz a vendége. Nem zavarja, hogy Tv2 közeli celebekkel kell összezárnia magát?
Nem csak a csatorna sokat foglalkoztatott sztárjai költöznek majd be a házba. Ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre inkább sorra kerülnek olyan emberek is, akik nem a bulvárlapok címoldaláról ismertek. Természetesen én is beleszólok a vendégek kiválasztásába. Volt olyan vendég, akire nemet mondtam, és ezt a csatorna zokszó nélkül tudomásul vette. A „nem adott esetben annak szólt, hogy sok éve nem működik a kémia az adott személy és köztem, és akkor minek erőltetni az egészet. Bár az első felvételek tapasztalatai nyomán képes vagyok kicsit korrigálni a prekoncepciómon, ugyanis azt mondom, hogy tulajdonképpen mindegy hogy kit vet a sors elém, még az sem tragédia, ha időnként majd a bulvárból esetleg már unalomig ismert celebekkel leszek összezárva, mert ha jól végzem a dolgom, más embert fognak viszontlátni a nézők, mint akit korábban megismertek az illetőben.
Felmerült, hogy ott hagyja az ATV-t és a műsorát?
Egyetlen pillanatra sem. Az a műsor a szívem közepe, az Összezárva Friderikusszal egyelőre még a szívem csücske. Ott az ATV-ben immáron két éve sok örömöm telik abban, hogy az egyik este közéletről, a másik este a csillagászatról, a harmadikon agysebészetről, a negyediken pedig esetleg történelmi témájú könyvről beszélgethetek nagyszerű szakemberekkel. Ebben nemcsak a kedvemet lelem, hanem azt hiszem, ebben az életkorban ez áll jól. Talán sajátos perverzió a magyarázata, de még az is tetszik, hogy az ATV-s műsoraim esetében legalább hét ember helyett dolgozhatom, hiszen nincsen pénz sok mindenre. Van persze egy-két szerkesztő-kollégám, akikkel valaha a Magyar Rádióban együtt kezdtünk, velük a sorra kerülő témákról gyakran konzultálok, de az, hogy adott esetben az interjúkat kísérő grafikát is magam tervezem meg, vagy a sorra kerülő bejátszásokat magam válogatom, vagy a napi műsor promóit is én állítom össze, tulajdonképpen annyira abszurd, hogy már jólesik.
Mellesleg, én már abba korba értem, amikor nem az kábít el, talán ez az igény el is tűnt a világ televíziózásából is, hogy csodás díszletek között ülve, minden csillogjon-villogjon, nekem az már réges-rég megvolt, hanem azt esik jól bizonyítani, hogy a díszletek nélküli egyszerűség, egy asztal, néhány karfás szék is lehet hatásos, ezek között is lehet gondolkodásra késztető, jó és korszerű tévéműsort készíteni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs a fejemben még egy nagy tévés kísérlet, ami még természetesebb közegben valósul meg, de hogy erre lesz-e pénz és idő, nem tudom. Rajta vagyok, mindenesetre.
