A Heti dörgés Villám Gézával egy olyan műsor, amire egyrészt nagy szükség van itthon, másrészt meg sokkal nagyobb falat, mint amilyennek látszik. Mert ugye mi a pöcs lenne nehéz abban, hogy ül egy pali egy asztal mögött, és vicceseket mond? Leteszel elé két-három kamerát, a feje mellé betolsz vicces inzerteket, készítesz bejátszókat YouTube-klipekből, csendet kérek, felvétel, oszt kalap. Na persze. A Comedy Central közéleti evening show-nak titulálja a Heti dörgés Villám Gézával-t, és most idézem a sajtóközleményt,

amiben a kilencvenes évek média-fenegyereke, Villám Géza sajátos szemszögből dolgozza fel és kommentálja az aktuális híreket – tudósítókat is segítségül hívva –, természetesen nem kímélve a közéletet és az álhíreket sem.

Ennek a típusú műsornak voltak hazai alapjai is, szerintem a Maksa híradó és Árkus József Parabolája, nagyon távoli rokonként meg a Heti Hetes, az alkotók szerint meg a Szeszélyes évszakok. Ami a nettó 22 perces epizódokban innentől történik, hogy Géza műsorvezető a konzerv- és élő röhögés kissé bizarr hangkorkánjában leül az asztal mögé, majd kommentálja az adott hét, mármint a felvétel hetének híreit, és elővesz egy nagyobb témát. Én értem, sőt tökre megértem, miért ragaszkodnak a Viacomnál ahhoz, hogy ennek semmi köze nincs a Last Week Tonight With John Oliver-hez vagy a Daily Show with Jon Stewart-hoz, hiszen akkor ha már van minta, akkor van megfelelési kényszer is, azonos feltételek viszont nem. Pedig, ha sárga és hápog, akkor kacsa:

A műsor nem tagadhatja, honnan merített, de ez ebben a műfajban nem akkora probléma, mint a diplomamunka-bizniszben vagy az újságírásban, mert az, amit a Comedy Central műsora átvett az HBO műsorából, az kábé az, amit az meg a Saturday Night Live Weekend Update szegmenséből merített, vagy éppen pont abból a Daily Show-ból, amiben Oliver éveken át szerepelt. Géza és Oliver egyébként a szemüvegen és az öltönyön túl semmiben nem emlékeztetnek egymásra, Géza például kurva magas, Oliver meg nem, Oliver ezzel szemben zsigerien vicces, Géza meg, hát, nem annyira, és nem úgy.

Egy ilyen műsorhoz két dolognak kell egyformán klappolnia. Az íróstábnak és a műsorvezetőnek. A műsorvezetőnek bíznia kell az írókban, hogy ami alapanyagot kap, abból a saját szájízét hozzátéve ki tudja hozni a maximumot, az íróknak meg a műsorvezetőben, hogy amit írtak, azt úgy adja elő, hogy a poénok működjenek. Az első, tegnap látott adás viszont ennek a szimbiózisnak csak halvány jeleit mutatta, és inkább arról szólt, hogy pakoljuk tele minél több dologgal, és valamelyik csak működik belőlük. Ezért volt benne annyi YouTube-klip, hogy már nekem volt kínos, és a macedón államfőt "faggató" álriporter csaj is, aki ugyan annyira nem volt kínos, mint Stahl Judit Micukója (amit látva azok a japánok is tiltakoztak, akiknél délután 2-kor a tévében simán lehet olyan műsort látni, amiben vihogó iskoláslánynak öltözött statiszták (?) kikockázott farkakat vernek gumikalapáccsal,) de így is a műsor legrosszabb pillanatait hozta. És ezért vettek elő húszéves mémeket is, melyek lehet, csak engem zavarnak, és a Comedy Central célközönségét (18-34 év közötti korcsoport) nem.

Villám Géza műsorvezetőként néhol meglepően jó, bár a hangsúlyozása és az a monoton hanghordozás, amivel a vicceket tálalja, hosszú távon rém idegesítő. Az sem ártana, és ezt neki is elmondtam a sajtóvetítésen (bár kurvára nem kérte), hogy ha a ritmust, a comic timingot megtanulná, mert ez ugye nem rádió, ahol letolod a poént, és annyi, hanem élő közönség előtt felvett műsor. Ezt tanulni kell, itt szükség van arra, hogy tudd, mikor kell egy, vagy több ütemet kivárni, hogy a közönségnek ülepedjen a poén, esetleg a hanglejtéssel jelezni, hogy halló, itt most egy viccnek van vége. Ha ez menni fog, az sokat javíthat az egyelőre elsietettnek, elhadartnak, néhol összecsapottnak tűnő műsoron.

Ami, hogy végre beszéljünk a hüvelygombáról is, kínosan egyoldalú. Úgy nehéz lesz közéleti evening show-t gyártani hétről hétre, hogy 1) 90%-ban csak a kormánypártot és sameszait ekézik, 2) nincs benne szinte semmilyen külföldi kitekintés. Az előbbi unalmassá és hiteltelenné tesz bármilyen műsort, az utóbbi meg túl provinciálissá. Igenis kellenek a faszságok a határon túlról, ezzel emeled el magad a hazai posványtól, amiben persze élvezetesebb térdig gázolni, de mivel mindenhonnan ugyanaz ömlik, így a néző már csak ásítozik rajta. Tisztában vagyok azzal is, hogy az ellenzék nem nagyon szolgáltat olyan híreket, amiken keresztül ki lehetne röhögni őket, de meg kell próbálni, és azon túl is, hogy valaki nekimegy egy ajtónak, és elővéve Gyurcsányt, akit pedig kurvára el kéne már felejteni.  

Az Orbán féle évértékelő átszinkronizálása vagy deepfake-esítése nem volt rossz, és volt legalább hat olyan poén amin hangosan röhögtem, közülük az egyiket Olivertől nyúlták, de jól, azt, amiben Géza az Új-walesi egyetem egyik tanulmányára hivatkozott a hosszabb, fake news jelenségről szóló szegmensben, és persze olyan egyetem nincs is, az illusztrációként használt épület meg tán a BME egyik kolija volt - itt például remek volt a ritmus, hiszen ebben a poénban pont az a jó, hogy az infót a műsorvezető olyan gyors ütemben adagolja, majd cáfolja, hogy a nézőnek ne legyen ideje elgondolkodni azon, van-e ilyen egyetem egyáltalán.

Nekem a tegnapi műsorból a dettó YouTube-ról leszedett Raptorfoci jött be igazán, hamar virális lehet, és rém vicces a maga együgyűségében, de hosszú távon enné sokkal több kell. Ez persze természetes, ez egy új műfaj itthon, aminek az alapjait most teszi le a Comedy Central. Tetszik emlékezni a Rém rendes család Budapesten-re? A Teára? A Limonádéra? A termékelhelyezések alól ki sem látszó Família Kft-re? Ezeken a sitcom műfaját gyakorolta a magyar tévés szakma, igaz, valóban jó szituációs komédiát azóta sem sikerült kiizzadniuk magukból. Gézáéknak remélem, jobba sikerül a úttörés.

Hol látható: Heti dörgés Villám Gézával, Comedy Central, hétfő esténként 22:00-től.