A NatGeo a House of Lies című, remek sorozat alkotóját, Matthew Carnahant bízta meg azzal, hogy találjon pár olyan sztorit az internet hőskorából, melyek elég izgalmasak a feldolgozásra. Hármat is lelt, az első böngésző, az első közösségi platform és az első streamingszolgáltató történetét. Így szültett meg a Valley of the Boom, azaz A Szilícium-völgy urai című hibridsorozat, amiben Carnahan és alkotótársai színészekkel eljátszatják, a valós történet valós alakjaival meg kommentáltatják az első techlufi kipukkanásához vezető utat. Telefonon beszélgettünk Carnahannel.

Hogy emlékszik vissza az internet hőskorára?

Bevallom, hogy nem nagyon foglalkoztam az egésszel. Los Angelesben éltem, az internet és a maga a techboom kezdetét nekem kábé az jelentette, hogy amikor átmentem a legjobb barátomhoz, hogy menjünk el bicajozni, a haver, akinek akkor már volt egy saját techcége, mondta, hogy most nem jó, mert valami nővel beszélget a számítógépen keresztül. "Nagy kaland, gyere már!" - mondtam neki, mert fel sem fogtam a jelentőségét.

Bizonyos szempontból luddita voltam, és az is maradtam a kilencvenes évek közepéig. A haverjaim akkor kezdtek el érdeklődni az egész iránt, és engem is berántottak, elsősorban a korai streamingmegoldásokkal, azt rögtön nagyon menőnek tartottam. Beleástam magam egy kicsit és sok okos embert meghallgattam, hogy milyen lehetőségeket látnak ebben az egészben. Na, akkor esett le, hogy baszki, ez a netes izé teljesen átalakítja majd a világot. És így is lett, ha csak a streaminget nézzük, akkor abból a korai, kezdetleges képtovábbításból nőtt ki a Netfix, ami a társadalmat, a szokásainkat, a mindennapjainkat is átalakította.

Olyannyira, hogy a sorozatát Kínában is be fogják mutatni. Gondolta volna akár csak 15 évvel ezelőtt is, hogy ez bekövetkezik?

Ugyan, dehogy. Teljesen átalakult az ipar. Mondok egy friss példát: nem sokkal ezelőtt adtunk el úgy egy sorozatot, hogy az ötlet meghallgatása után máris lecsaptak rá. Ez ugye azért szokatlan, mert a megszokott ügymenet az, hogy a megrendelők, azaz a tévék meghallgatnak több száz ötletet, majd kiválasztanak belőlük vagy százat, azokból lesz forgatókönyv a legjobbakból pilot, majd sorozat. A streamingcégek piacra lépésével az alkotók előtt újabb ajtók nyíltak meg a broadcast- és kábeltévék mellett. Egy éve még csak 2-3 ilyen érdeklődőnek mutattuk meg a sorozatötleteinket, idén tizenegynek, melyek között hat techcég is volt. Jövöre pedig még több lesz. Mindenkinek kell az új kontent, és ez nagyon jót tesz az iparnak.

A streamingpiac jelenleg a legizgalmasabb korszakába lépett, egyre több szolgáltató jelenik meg, egyre több a minőségi tartalom, de ahogy a techlufi is kipukkant, ez is kipukkanthat, hiszen, ha mindenki előfizetéses streamingplatformot kezd el működtetni, a végén valaki nagyon megszívja.

Pontosan ezt gondolom én is, és nagyon sokan a tévéiparban. El fog jönni az a nap, amikor a piac bezuhan, és nagyon csúnya következményei lesznek. Egyelőre viszont élvezem ami van, hiszen az alkotóknak, íróknak ennél jobb korszaka még nem is nagyon volt - annyi az outlet, annyi helyre e lehet adni a portékát, hogy szó szerint harcolnak értünk a tévék és streamingcégek. A jövőre visszatérve, azt nem hiszem, hogy megint a három network tévés korszakig visszamenőleg törlik majd tisztára a táblát, de amint a streamingcégek száma eléri a kritikus tömeget, konszolidáció jön majd, aminek lesznek nagy vesztesei.

Tudatosan kaptak nagyobb hangsúly a valódi szereplők a sorozatban, mint a NatGeo előző, Mars című, hasonlóképpen hibrid sorozatában?

Nos, a Mars egy sci-fi, aminek a kiindulópontja a valóságban gyökerezik, míg a mienket én nem hibridnek hívnám, hanem dokudrámának, hiszen mi a valóságot dolgoztuk fel, amit ebben a hat órában megmutattunk, az valóba megtörtént, és a karakterek is csak minimális változáson mentek át. Pl. Lamorne Morris karaktere ezt jelzi is a nézőnek, "kiszól" a tévéből, amikor kell. Ez áldás és átok is egyszerre, hiszen sokkal jobban oda kell figyelnünk minden leírt szóra, mint egy fikciós sorozat esetében, ami a Marson alapítandó első kolóniáról szól.

Sokkal nehezebb így melózni, mint mondjuk a Houseof Lies című sorozatán, ami szintén valós eseményeken alapult?

Egymilliószor nehezebb. A House of Lies nagyrészt egy Martin Kihn nevű férfi életre épül, akit a sorozatban viszont Marty Kaannak hívnak, és okkal, mert eléggé eltávolodtunk a valóságól, kiszíneztük, felnagyítottuk a tényeket, stb. Most viszont meg kellett találni az egyensúlyt a valóság és a fikció között, de úgy, hogy amit picit kiszínezve elmesélünk, az ne üssön el nagyon a dokumentarista elemektől, és akiket megszólaltatunk, ne mondjanak ellent annak, amit a sorozatban megmutatunk belőlük. Szóval, ja, az írás nagyon kemény dió volt.

Az első pár részt én írtam, és a kutatás során nem beszéltünk túl sokat a szereplőkkel, a valós alakokkal, így nekem kellett kitalálnom a dialógusokat, hogy a valós helyzetekben vajon mit mondhattak. Csak remélhettem, hogy amikor felvettük velük az azokhoz a részekhez kapcsolódó megszólalásokat, nem a szöges ellentétükkel fogok majd szembesülni. Szerencsére nem így történt, és a valós szereplők mondanivalója tök jól illeszkedett a fikciós részekhez.

Mit szóltak a valós szereplők a színészekhez? Volt beleszólásuk? Én elájulnék, ha Bradley Whitford játszana egy sorozatban.

Nem szólhattak bele, de pont Jim Barksdale estében, akit Bradley Whitford alakít, kivételt tettünk, mert nagyon fontos volt, hogy részt vegyen a sorozatban, és nem akartam elidegeníteni semmilyen szinten. Szóval neki megmutattuk Bradet, de nagyon bírta, és rábólintott. Jim nagyon sokat hozzátett a történethez, remek volt vele együtt dolgozni. És rém vicces is.

Marc Andreessent, a Netscape atyját viszont nem sikerült megnyerni, vajon miért?

Ha ismer a techszektorban dolgozókat, azt is tudja, hogy ezek az emberek elég introvertált, maguknak való figurák, általában kerülik a nyilvánosságot. Marc nem akart a tévében szerepelni, és kész. Futottunk pár kört, Arianna Huffington, aki az egyik producerünk volt, jóban van vele és személyesen győzködte, de hiába. Áldását adta a sorozatra, tetszettek neki a forgatókönyvek, és nagyra értékelte, hogy felidézzük ezt a kort, de nem akart részt venni benne. Marc nagyon nem szeret a múltba révedni, ahogy a kóderek legnagyobb többsége sem, és ez lehet, hogy tök véletlen, de minél több programozóval beszélek, annál feltűnőbb, hogy nem rágódnak sokat a múlton.

Ha ismét lenne lehetőség egy ilyen sorozatot leforgatni, belevágna?

Azon nyomban. Imádtam minden percét. És ha már itt tartunk, elképzelhető, hogy lesz egy második évad is, az internet 2.0-ról.

AltaVista, GeoCities és így tovább?

Inkább Facebook, Google, ez a korszak. Amihez a nézők ma jobban tudnak kapcsolódni.

A sorozat utolsó két részét ma este vetíti a NatGeo.