A tudásalapú vetélkedőkre itthon mindig is hajlamosak voltunk úgy tekinteni, mint valamiféle kinyilatkoztatásra, a könnyen, tömegek számára elérhető Tudás alfájára és ómegájára, a kvízmesterekre meg a Tudás Őrzőire. Ilyen volt Egri János és az Elmebajnokság, azaz az angol Mastermind hazai verziója, amiből mindenki megtanulhatta, hogy 1965 március 23-án az Aidában ki énekelte Amonasro, Núbia királya szerepét Milánóban. Már ha érdekelte, ugye. Egri János után a következő olyan kvízmester, akit az egész ország rém okosnak és intelligensnek tartott, Vágó István volt, aki egyébként lehet, hogy az, mit tudom én, de mivel a tévében annak tűnt, így a nagyközönség annak tartotta - pont mint Noah Wyle-t orvosnak az amerikaiak, akik egy repülőúton hiába bizonygatta, hogy ő nem Dr. Carter. Vágóra aztán úgy rá is hűlt ez az "Ő Az Okos Ember" jelmez, hogy amikor valami könnyedebben próbálkozott, hatalmasat bukott, mert a néző nem a frivol műsorvezetőt látta benne, és idegenül is mozgott a szerepben.

A Legyen Ön is Milliomos volt Vágó számára A műsor, az, ami Gudel Takács Gábor karrierjében valószínűleg az Áll az alku vagy a Maradj talpon! És ez visszafele is igaz: ha egy műsort a néző valakivel azonosít, akkor egy újabb műsorvezető nehezen (vagy sehogy sem) tudja magát elfogadtatni. A Legyen Ön is Milliomos esetében a Vágó-korszak (2000-2008) után jött Fábry Sándor (2009-2010), és Friderikusz Sándor (2012-2013), de mindketten megbuktak. Azt nem tudhatjuk, hogy ha eleve velük indult volna a műsor, akkor hogy fogadja a közönség, de Vágó-pótléknak egyikük sem vált be. Gundel Takács Gábor egyébként (már ha mindenképpen muszáj valakit mondani a melóra) nem tűnt rossz választásnak, bár stílusban teljesen más, mint Vágó, és kérdéses volt, hogy ez hogy csapódik le a műsoron.

Hát, egy adás alapján nem jól.

A műsor alapvető formátuma megmaradt, két szék egymással szemben, egy játékos vs. műsorvezető, mentőövek, kérdések, a végén 50 milliós főnyeremény. Egy ilyen kvízt külsőleg nem nagyon lehet turbózni, a TV2 láthatóan a grandiózusságra ment rá., a színpad, a díszlet, a körítés jóval nagyobbnak tűnik, mint az RTL korábbi verziójáé, szellősebb a stúdió, ami nekem egyébként bejön, kevésbé szerettem az egymás szájában ülő szereplős verziót. Az inzertek, a grafikai megoldások maradtak olyanok, mint voltak, ez remélem a licensz miatt van így, mert 2019-ben ez a külcsín már elég szegényesnek tűnik, egy átlagos vlogger szebb eszközökkel dolgozik, és nem milliárdos költségvetésből hanem fillérekből.

Amivel a műsort izgalmassá lehet tenni, az a játékos-kérdés-kvízmester szentháromság, de ezzel még nem mondtam sokat ugye, nagyjából minden műsor sikere ezen áll vagy bukik. A TV2 tegnap este elindított verziójában a játékos fronton picit mellélőtte ezzel a szakállas palival, aki vagy szerkesztői tanácsra ennyire lassú és bőbeszédű, vagy gyárilag, de ha az utóbbi, akkor rá kellett volna szólni a próbafelvételen, hogy ne tökölj már, Pista, baszki.

A másik faktor, a műsorvezetőé, már érdekesebb, hiszen a TV2 pontosan tudta, mit vett Gundellel - ő egyfajta műsorvezetést tud kvízshowk-ban, egy játékosabb, viccesebb, beszólósabb, nem a tudás magjait szerte hintő típusút, ráadásul mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy kapkodó idegbeteg. Ezért volt szétfolyó a műsor, ezért akadtak le percekig olyan érdektelen dolgokon, amiken túl kellett volna lépni. Egy vágó persze ezen segíthetett volna, de ezek szerint a TV2 ezt a komótosabb tempót kedveli, Gundelt pedig meg sem próbálják Vágónak eladni, mert abba belebuknának.

És akkor vannak még a műsor sava-borsát adó kérdések, hiszen nem azért fogok holnap is leülni a tévé elé, hogy Gundelt lássam remekül szabott öltönyében, hanem azért, hogy érdekes dolgokat tudjak meg, és rácsodálkozhassak arra, mennyire felületes az ún. általános műveltségem. Ehhez képest az első adásban a TV2 olyan lendülettel igyekezett benyalni a kormánynak, amilyennel vetélkedőben tán még egy tévé sem, és elővezettek egy áfacsökkentéses kérdést, ezt:

A helyes válasz után Gundel azt is elmesélte, tök feleslegesen, hogy a friss tej, a sertéshús és a baromfi áfája már eleve 5 százalék (kösz, Orbán!) ehhez csatlakozik a hőkezelt tej, ami szép és jó, de semmi keresnivalója egy tévévetélkedőben.

Annál inkább van annak a kérdésnek, hogy Badár Sándor humorista milyen sportágban vett részt a téli olimpián, kár, hogy a helyes válasz (semmilyenben) nem szerepelt a lehetséges négy között.

A kutyaszánhajtást választó versenyző továbbjutott, és első blikkre a magyarázat, amit Gundelnek megírtak, meg is áll, vannak, pontosabban voltak bemutató számok a téli olimpiai programokban, amiken rendesen elindultak mindenféle sportolók, és rendes verseny volt belőle, csak éppen érmet nem adtak érte. És a kutyaszánhajtás is ilyen volt, 1992-ben Albertville-ben.

Ez nem igaz.

1992-ben, az utolsó olyan olimpián, amin voltak bemutató sportágak, a következő három sportág szerepelt ilyen minőségben: gyors sízés, a curling és a freestyle sízés. Ezekről jegyzőkönyv is készült, benne van az olimpia hivatalos, 444 oldalas jelentésében, amiben egyébként a kutyaszánhajtás sehol nem található.

Az 1992-ben rendezett kutyaszánhajtó versenyről egy Howling Dog Aaska nevű, szánhajtáshoz felszereléseket kínáló online bolt "rólunk" menüpontja alatt lehet olvasni, hogy

Ivana was the only Czech female musher to represent Czechoslovakia with her team during the Winter Olympic Games in Albertville, France, in 1992 where a sprint sled dog race was held as a demonstrational sport with high hopes of mushing soon becoming a real Olympic sport.

De hát ez nem feltétlenül hiteles forrás, ugye. Beher kolléga talált egy másikat is, amiben ez áll:

1992 — Albertville, France: The IFSS in cooperation with its French Member Federation organized an international sled dog race near Albertville, two weeks before the Winter Games. Participants representing ten countries from Europe and North America competed in a three-day event.

Ebben már egy szó sem állítja, hogy a verseny a téli olimpia része lett volna. Ami történhetett, hogy valóban volt egy verseny, amit egyébként nem az olimpia alatt, hanem két héttel előtte rendeztek, és ezt úgy adták el, mint hivatalos programot, így ugye könnyebb szponzorokat behúzni, 1992-ben meg joggal gondolhatták, hogy úgysem fognak lebukni.

Ami különösen kínossá teszi az egészet, az, hogy Gundel Takács Gábor sportriporterként legalább annyira ismert, mint tévés kvízmesterként, és ugyan értelmes ember nem várja el tőle, hogy minden sportág összes szirszarjával tisztában legyen, de az akkor is rosszul veszi ki magát, hogy a sportban szaktekintélynek elfogadott személytől halljuk a fals infót.