Péntek este új dokumentumfilm sorozat indult a SuperTV2-n a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a Gyulai Kolbász támogatásával, ami arra épít, hogy két srác egy operatőr kíséretében bejárja Ázsiát, Moszkvától Bangkokig, miközben olyan hungarikumokat keresnek, mint a sanghaji Petőfi Szobor, vagy a dél-vietnámi Kőrösi Csoma Sándor buddhista sztúpájája. Mondjuk ezt a hivatalos sajtóközleményből tudom, mert az első részben még túl sok hungarikumot nem szerepelt. Úgyhogy azért, hogy a szponzorok is boldogak legyenek, vittek magukkal kolbászt és egyéb tipikus magyar dolgokat, hogy, megnézzék mit szólnak hozzájuk a helyiek.

A főszereplők tehát egyensúlyoznak, hogy kiszolgálják a minisztérium ismeretterjesztő, meg a szponzorok egyszerű szórakoztató elvárásait és közben igyekeznek elhitetni, hogy ennek a koncepciónak van létjogosultsága és el tudják vinni a hátukon. Furcsán indít az epizód, alig valami derül ki a srácokról, vagy az utazás hátteréről, és igazából az első rész végére sem lett világosabb, hogy miért pont ezt a két srácot kell követni.

A két főszereplő, Horváth Balázs és Kurucz Dániel közül utóbbi volt a szimpatikusabb, de ő sem tudja ellensúlyozni az első epizód igencsak furcsa jellegét, ami abból adódik, hogy itt van ez a két jómódú és feltételezem, világot látott srác, akik a nyugat helyett, ami (hanyatló liberális demokráciájával és gazdagságával) már nem olyan izgalmas, úgyhogy inkább olyan helyekre vágynak, mint a drága Oroszország, ahol Putyin erős kézzel tartja vissza saját országát a 21. századba lépéstől.

Budapestről nézve pedig nem tudom mennyire jó, hogy az Andy Vajna (igencsak terjedelmes médiaportfóliójába tartozó) tévén nézem, hogy az a srác dadog a kamerába Moszkva legszebb arcáról, aki néhány évvel ezelőtt egy olyan lapot vezetett, ami tévesen lehozta, hogy a Századvég vásárolta meg a Népszabadságot. (És ami miatt később mindenkit ki is rúgtak a laptól.) Ha ez önmagában nem lenne elég, akkor még ezeket az “ismeretterjesztő” szövegeket is úgy mondja el, mintha most olvasta volna őket a Wikipédián nem tudja eladni, hogy ő élvezi az utazást és felkészülten mond el mindent a nézőnek, amit tudni érdemes. Horváth Balázs az első adás alapján a műsor leggyengébb pontja.

Mert olyan idegesítő haverral, aki a vonatúton csak panaszkodik, a városban járva meg nem túl meggyőzően adja elő a legalapvetőbb érdekességeket, nem akarod beutazni Ázsiát, hungarikumok után kutatva. Kurucz Dániel inkább a sidekick karakter, aki sokkal elviselhetőbb, de talán csak a társa miatt van ekkora kontraszt, mindenesetre ő egyedül nem tudja megcsinálni két ember munkáját és tőle sem áll távol a túlzott naivitás. És el lehet képzelni, hogy milyen az, ha ez a páros megy el Lenin meg Sztálin nyughelyét megnézni. Nem értem, hogy miért akarná bárki ezt nézni a tévében, pénteken este 11 órától.

Ha most naív akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a műsorban azért látott a a Földművelésügyi Minisztérium meg a Gyulai kolbász fantáziát, mert hogy majd sikerül elérni 18-35 közötti, városi, jómódú fiatalokat. Már azokat, akik ezek közül még bekapcsolják a tévét és valahogyan eljutnak a SuperTV2-re. Ennek mondjuk ellentmond, hogy péntek este 11-re tették a műsort, ami nem a készítőkön múlik, viszont a teljes képhez hozzátartozik.

Nem arról van szó, hogy sajnálom, hogy nem jut el tömegekhez a Hungarikumokkal a világ körül. A képek szépek, de egy ilyen jellegű sorozatnak azért a két főszereplő a lelke, akinek végig fent kellene tartania az érdeklődést, meg ki kellene váltania a nézőből annyi szimpátiát (vagy a hate-watch-hoz a gyűlöletet), vagy valamit, hogy minél több ember feliratkozzon végig akarja járni velük ezt az utazást.

Amiért viszont igazán büszkék lehetnek magukra az az, hogy két helyre sikerült eladniuk egy YouTube sorozatot és ebből az egyik legnagyobb magyar kábelcsatorna. Ugyanis a Hungarikumokkal a világkörül YouTube csatornáján egyelőre szó sincs hungarikumos magyarkodásról Ázsiában, pusztán product placementről lehet beszélni. Minél több emberhez, minél egzotikusabb helyre kell elvinni a messze földön híres magyar alkoholizmus egyik alappillérét, az Unicumot. "Mert Ázsiában biztos nem sikerül egy olyan ember sem találniuk, akinek ne ízlene ez a remek ital." A sorozatban és a YouTube-csatornán pedig simán használják ugyanazokat a felvételeket és YouTube-on szó sincs arról, hogy ők közben más célból is részt vesznek ugyanezen az utazáson. A tévében kolbászt kóstoltatnak az emberekkel, az interneten Unicum és ehhez még jött az állami támogatás is. Tök jó, hogy sikerült ennyi helyről pénzt szerezni az utazásukhoz, amin remélem jól érezték magukat, csak kár, hogy magából a műsorból nem jött össze valami nézhető.

Az első rész alapján a Hungarikumokkal a világ körül orbáni, vagy talán habonyi értelemben akar egyszerre kozmopolita/influencer és mélymagyar/ismeretterjesztő lenni. Ennek a szórakoztató egyensúlyát az első részben nem sikerült megtalálni és később sem lesz könnyebb feladat, de az első 30 perc próbálkozásai alapján nem is vagyok rá kíváncsi. Talán segített volna, ha az adás fele nem a többnapos vonatozásról szól.

A moszkvai túrával pedig az a bajom, hogy azt a szörnyű nosztalgiát mutatja, mintha visszasírnánk Lennint meg a kötelező orosz oktatást meg az egypártrendszert. Pláne, hogy mintha az adásba is azért került volna be, mert ki kell szolgálni az igényeket, nem azért, mert érdekelte a srácokat, vagy olyan sokat tudtak volna róla mondani. És őszintén kíváncsi lennék, hogy a Földművelésügyi Minisztérium pontosan mit várt el a támogatásért cserébe. Mert a végeredmény az tényleg egy olyan YouTube-sorozat, amit tévében is leadnak, de abból is a kevésbé szórakoztató fajta, ami igyekszik a pamkutyás, gyermeki rácsodálkozást fenntartani Lenin mauzóleumában. Ez nem túl szerencsés párosítás, és azt sem értem, miért pont oda vágynak ezek a budai srácok.