Hét évad mindenből sok. Trónok harcából is, Agymenőkből is, X-Faktorból is. Megújulni hét évad után szinte lehetetlen, a reality műfajban meg különösen, és mondom ezt úgy, hogy 17. éve nézem a Survivort, és látom, hogy izzadnak vért az alkotók, hogy az alapformátumba valami csavart vigyenek. A tehetségkutató műfaja, ha lehet, még a szigetes kiszavazósdinál is egyszerűbb, kimegy a delikvens a színpadra, produkál, a zsűri vagy mentorok, vagy mindegykik értékelik a teljesítményét és vagy továbbjut, vagy nem. Aztán megint kimegy, és vagy kiszavazzák a nézők, vagy nem, és ha sokáig nem, akkor a végén kap egy lemezszerződést és egy kisebb szakajtónyi pénzt. Nem atomfizika, na. Amin itt lehet csavarni, az a zsűri összetétele, a műsorvezető személye, lehet apróbb képi és hangbéli változtatásokat is eszközölni, de alapvetően a műsor ugyanaz marad.

A hetedik X-Faktor-évadra érkezett Radics Gigi Tóth Gabi helyére, Istenes Bencét meg Kiss Ramóna váltotta, szóval amit lehetett változtatni, azt az RTL kreatív csapata megtette. Kicsit tekertek a logón is, ha jól láttam, de a díszlet maradt, a backstage dettó, a képi világ, a plánok, a rendezés ugyanolyan, legalábbis így, első blikkre, mint volt. Ezt úgy tessék érteni, hogy aki 2012-ben látott egy X-Faktor adást, az a hetedik évad első részéről is 2 másodperc alatt megmondja, mit lát. Ez nem baj, a néző igényli az állandóságot, csak éppen kissé unalmas, kiszámítható. Ahogy például az is, hogy az első négy adásban, a válogatókban, többségben lesznek a bikicsunájozó előadók, és lesz majd egy olyan szegmens is várhatóan, amiben egymás után többen a Despacitót fogják elénekelni, egyformán szarul.

Az első rész ennek megfelelően pont olyan volt, mint bármelyik évadnyitó, sok bénázó jelentkezővel, akik között akadt olyan, akit kiröhögött a zsűri és olyan is, akivel együtt röhögött a bénázáson, és persze akadt három fasza hang is, akik közül istenigazából jó, ha egy volt kiemelkedően jó, de ha úgy szerkesztem a műsort, hogy zsinórban betolok 13 bénát, a 14., valójában az átlagnál nem biztos, hogy jobb énekes is nagyszerűnek tűnik. Ezt így kell csinálni, ezt hívják televíziózásnak és szerkesztésnek. Azt is, amikor behívnak egy nyilvánvaló futóbolondot, aki vudubabába szurkál kötőtűt, miközben azt énekli, hogy

mert az előző évad tapasztalataiból kiindulva lehetett tudni, hogy Gáspár Laci ki fog tőle készülni. A reakciója, hogy utánamegy a delikvensnek és a színfalak mögött kéri számon, már nemigen volt megrendezett, a szerkesztők és a producerek csak a lehetőségét teremtik meg a konfrontációnak, hogy aztán abból mit hoznak ki a mentorok, az már rájuk van bízva.

Akkor is csak a lehetőséget teremtették meg, amikor egy nyilvánvalóan tehetségtelen, de messziről, hunyorogva ByeAlxre hajazó palit küldtek be a mentorok elé, akit látva és hallva beindult a zrikálás. Mármint Alexé, miközben a színpadon a pali csak néz, hogy én is itt lennék, heló, de ki nem szarja le, amikor a mentorok egymással is kiválóan elvannak. Aztán jön az a pont, amire a szerkesztők csak tippelhettek Alexet ismerve, azaz az, amikor elszakad a cérna és pali beszól hogy mostantól akkor kuss legyen, mert már nem vicces a dolog. Ez egyébként elég hosszan ment a műsorban, és ugyan elsőre azt hittem, hogy full kamu az egész, de ennyire egyik mentor sem jó színész, és Alex fején látszott, hogy legszívesebben otthagyta volna az egészet a picsába. Egy tehetségkutatónak szerintem nem a zsűriről kellene szólnia, de a bikicsunáj körbe ez is belefér valamennyire, az élő adások már mások lesznek.

Radics Gigi egyébként elég jól beilleszkedett a mentorok közé. Teljesen más karakter, mint Tóth Gabi, nem annyira harsány és túlmozgásos, nem is tereli magára a figyelmet minden percben, amit viszont ellensúlyozni kell valahogy. Mármint azt, hogy nincs az asztal mögött valaki, aki mindig ezer fokon pörög. Puskás Petinek a tavalyi, tulajdonképpen megúszásra játszott első évad után ezért is jutott sokkal kiemeltebb szerep, ami, őszinte meglepetésemre, jól is áll neki. Sokkal felszabadultabb, viccesebb fazont látunk, mint a hatodik évadban, és ez jót tesz a műsornak (és Puskásnak is, win-win). Alex és Gáspár Laci kettőse maradt olyan, amilyen volt, ők ketten jól elvannak egymással, pedig a zenei spektrum két végéről érkeztek és a személyiségük sem hasonló.

Kiss Ramóna műsorvezetéséről egyelőre nincs mit mondani, a válogató adások alatt nincs különösebb dolga, sőt, az élő adásokig sem nagyon. Az látszik rajta, hogy természetesen viselkedik és vicces, de ezt a Gyertek át! óta tudjuk, ugye, az meg majd kiderül, hogy élő adást tud-e vezetni, vagy sem. Az első adás nekem hosszú volt és unalmas, egy idő után telítődik az ember a böte énekesekkel, és hiába kap 2-3 jó hangot az adás utolsó harmadában, az már lehet, nem elég neki. Egyelőre nincs ellenfele szombat este, így azt, hogy a közönség mennyire akarja 2017-ben az X-Faktort nézni, majd akkor tudjuk meg, ha a TV2 elindítja ellene a Ninja Warriort.

Ja, a Pisi Kaka Vudubaba egy Dolly Rambo szám, ha valakinek nem lett volna meg: