A negyedik évad is lecsengett a The CW poszatpokaliptikus tiniszappanból komoly drámává érő, majd kissé leülő, de a legutóbbi évad második felében megint lábra kapó és a fináléra 10/10-es minőséget hozó sorozatából, a The 100-ból. Annak idején elég szkeptikus voltam a sorozattal kapcsolatban, mert a pilot a megszokott The CW-s utat járta be a szép emberekkel, akik nem feltétlenül jó színészek, és ezt az érzést az olyan tévés veteránok jelenléte sem ellensúlyozta, mint Isaah Washington vagy éppen Henry Ian Cusick.

Eliza Taylor (Clarke), Bob Morley (Bellamy), Lidsey Morgan (Raven) vagy Marie Avgeropoulous (O) pont azok az arcok voltak, akiket simán el tudtam képzelni egy 90210 vagy Melrose Place-rebootban, és emiatt kissé idegenkedtem attól, hogy az egyébként fasza alapötletet (a nukleáris háború elől űrállomásokra menekült emberiség maradványa 97 évvel az utolsó bomba robbanása után visszamegy a Földre, megnézni, hogy lehet-e élni odalent, vagy szopó van továbbra is) heti rendszerességgel kövessem.

Aztán rákaptam, mint gyöngytyúk a meleg takonyra, mert az írók (Jason Rothenberg, Elizabeth Craft, Sarah Fain, Bruce Miller és még sokan mások) a tinidrámát át tudták ültetni ütős túléléses sci-fi-be, és a melodrámát minimalizálva tényleg érdekes íveket húztak fel az alapvetésre, amiben ugye a Föld visszafoglalásának előőrse 100 fiatalkorú bűnöző, akiknek amúgy is mindegy. hogy az űrben, egy cellában rohadnak, míg ki nem hajítják őket a légzsilipen (fogynak az erőforrások odafent), vagy megpróbálnak a kétfejű birkecsekkel szót érteni. Az első két évad nálam top tízes lett, a harmadik már annyira nem jött be, és a negyedik sem úgy indult, hogy majd nagyon fogom szeretni, de aztán kiegyenesedett, és onnantól, hogy belőttük a halálos sugárzáshullám időpontját, a tempója is fasza lett.

Mivel egy sci-fi-sorozatról van szó, engem nem zavarnak azok az ostobaságok, amikkel különösen a Raven vs. rakéta történetszálat telepakolták, leszarom a Nightblood-kultusz mögötti elég zavaros maszlagot is, hagyom, hogy elvigyen magával a sztori, és kellemesen elröhögök a kifacsart angol kifejezések használatán (trikru, skaikru, de miért ice nation???) és valahol jó érzéssel tölt el, hogy látom, ahogy pár, korábban elég idétlen szereplőből a szemem láttára lett színész - Richard Harmin (Murphy) és Avgeropoulos például simán az lett, míg Eliza Taylor is megtanult azonosulni a karakterével.

A The 100 ahhoz képest, hogy tévés tiniszappan, egészen faszán néz ki, a jelmezek, a díszletek konzekvensek és kellőképpen lelakottak ahhoz, hogy érdekeljenek, a sztorik pedig szórakoztatnak, annak ellenére, hogy a negyedik évadban lett volna történetszál bőven, amit ki lehetett volna hagyni, de ha nem, akkor gyorsabban lezavarni.

Az évadzárót viszont nagyon el lehetett volna cseszni. Oké, az nyilvánvaló volt, hogy mint eddig mindig, megint Clarke-nak kell hoznia olyan döntést, ami vagy az ő, vagy az egész emberiség sorsát befolyásolja, de most hálistennek az önfeláldozás része is hangsúlyos lett, így nagyon bejött az, ahogy Clarke lent maradt és egyedül rángatta az antennát, hogy elküldhesse a jelet, hogy az árhajón közben az űrállomásra érő többiek ne fulladjanak meg.

Tényleg drámai volt és feszült, volt tét, és nem olyan cliffhangerrel lett vége az évadnak, amilyet más network sorozatokban, de akár a The Walking Deadben is meghúznak simán, évről évre, azaz nem hagyták ott a nézőt a drámai csúcspont előtt egy ütemmel, hanem inkább ugrottak hat évet, és megmutattak/elmeséltek három olyan dolgot is (a kislány Clarke-kal, a bunker beomlása és az új űrhajó leszállása), amire lehet majd építkezni a következő körben, nem is beszélve ugye a flashbackekről, amikből majd a hat éves kihagyásról is képet kapunk.

Jó, az nyilvánvaló, hogy az űrállomásra került öt túlélő nem halt meg, és az alkotók nem fogják kinyírni a bunker lakosságát sem, túl sok a fontos szereplő mindkét helyen. Kérdés ettől még van bőven, sőt, kik vannak az űrhajón például, ki az a kiscsaj, és így tovább. A lényeg, hogy úgy kaptunk egy cliffhangert, hogy van min gondolkodni, és nem egy vérrel teleföccsent objektív miatt kell anyázni fél éven keresztül.

Itthon az RTL Spike vetíti A visszatérők címmel, keddenként este 10-től.