Egy exkluzív, azóta az egész online sajtóban átvett infóval és apróbb bakikkal indult a Heti Napló Sváby Andrással, amin látszik, hogy rutinos gárda rakta össze, és az is, hogy kell egy ilyen műsor a tévébe, de nagyon, viszont az is, hogy rájuk férne pár szerkesztő még. Az exkluzív infó Tarlós Istvántól jött, aki kvázi itt jelentette be, hogy nem fog indulni a következő ciklusban a főpolgármesteri posztért, aki amúgy is nagyot ment a műsorban, mert egy másik szegmensben is előkerült.

A Heti Napló Sváby Andrással az a típusú műsor, amiből egy normális országban mindig van egy-kettő, hiszen olyan témákat dolgoz, fel, amik az embereket érdeklik. Nálunk egy ilyen van a tévében, ha jól sejtem, az RTL Házon kívül című műsora, szóval volt hely meg igény is rá. A TV2-s előd is akkor volt jó, amikor a kutyaszarral borított játszótereket negligáló önkormányzatot vagy az autósokat sarcoló parkolócégeket cseszegette, viszont pont ez volt, legalábbis számomra a hátulütője is, hiszen ha nem érdekeltek az autósok vagy a gyerek cipőjéről kutyaszart kapargató szülők, akkor elkapcsoltam.

Az új inkarnáció ugyanezt a vonalat viszi tovább, az első adás pedig megmutatta, nagyjából mire számíthatunk a jövőben: Sváby elegáns fekete cuccban áll egy asztal mögött, és kissé borostásan vezeti fel a témákat, amiket a műsor riporterei összeraktak. A díszlet puritán, nincs ledfal és asztal sem, itt nem csurgott ki 360 millió csak a díszletre, az tuti, de nem is kell.

Sváby rutinja segített abban, hogy a tévézéstől kissé elszokott egykori naplós tíz év után visszarázódjon az élő adásba, de így is voltak kisebb bakik (az egyiket el is röhögte), de semmi olyasmi, mint a Nemzeti Hírtévé indulásakor tapasztalt kabaré, a következőben meg már ennyi sem lesz, gondolom. Van heti kérdés megint, tetszik tudni, mérlegen a valóság, az első adásban az derült ki, hogy az atv nézői kurvára nem akarnak olimpiát Budapesten, és/vagy nagyon szeretnek wellnesselni egy szponzorszállóban. És ha már olimpia, a nyitó szegmens volt az, amivel a legtöbb bajom volt a műsorban.

Ez volt az első Heti Naplóban:

• olimpia (némi kormánybaszlatással)
• idióta bírói ítéletek (megemlítve a politika befolyásoló hatását)
• vállalkozói kamara (mire költik a beszedett díjat - magukra, jóhogy)
• 50 000-es büntetés egy kanyarodásért (csapdába csalják a köuzteresek az autósokat, majd büntetnek)

A budapesti olimpiai pályázat sorsa egy állati jó téma még úgy is, hogy ami bőrt erről lehetett, az online sajtó már lehúzta. Erről lehetett volna akár egy egész műsort kitöltő riportot is forgatni, simán van benne egy órányi anyag, de oké, értem, kell a műsoridő a hét másik három témájának is. Akkor viszont a felvezetésben nem ígérek meg mindent, nem lengetek be többet, mint amit majd megmutatok mert a néző ideges lesz. Jó, lehet a néző nem, de én igen, mert engem speciel nagyon érdekelt volna az, hogy Gundel Takács Gábor mit gondol erről az egész kabaréról azon túl, hogy el lett kúrva a kommunikációja, és azzal is foglalkoztam volna (már ha beígérem, ugye), hogy az a 16 éves meló, amit az olimpiába belefektetett, az hogy nézett ki. 

Körbe lehetett volna járni ezt a témát úgy, hogy világosan kiderüljön: nem ördögtől való babonaság egy olimpia rendezése, én beszéltettem volna több támogatót Bárdosin túl is, és megszólaltattam volna a Momentumot, akikről két vágóképen túl nem esett szó, pedig a beharangozóban még úgy volt, nekik is jut a 15 percből. Így ami maradt, elég felületes lett, az online médiából összeollózott anyagokra felhúzott mászkálós riportok, és kimaradt az a ziccer is, hogy a Népstadion hűlt helyén álldogálva mondhassa el végre kamerába a projektfelelős, hogy akkor mennyibe lesz a stadion, és hogy hat éve még miért nem ennyibe fájt volna.

A többi riport nekem jobban működött, bár az idióta bírósági ítéletekről szóló szegmens mondjuk nem tudta eldönteni, hogy csak az átlagemberekkel foglalkozzon-e - lehet nem volt elég anyag hozzá - így bejött pár olyan eset is, amit lehet kihagytam volna. Kaiser Ede és a táskáját elrabló motorost szándékosan elgázoló nő esete nagyon nem ugyanaz a kategória, ugye. A kamara ügye is erős anyag volt, egy év alatt beszednek 3 milliárd forintnyi tagdíjat a vállalkozóktól, és utána elköltik magukra - ez elég ahhoz, hogy ökölbe szoruljon az ember talpa, de itt is volt hiányérzetem, mert ha már kapargatjuk, hogy utaztak 80 millióért (ami egyébként a 3 milliárdhoz képest nem nagy összeg) akkor arról is lehetett volna szó, hogy hová, hányszor, miért. Semmi kétségem nincs afelől, hogy mutyi van, de akkor tessék megmutatni. 

A genyó módon kihelyezett táblák miatt szopatott autósok riportja volt a leglendületesebb, már a felvezetésből látszott, hogy Svábyt ez nagyon megérintette, dühös volt a felkonfban, mert tuti őt is megbüntették valamelyik sarkon, amikor elnézte/nem látta a táblát. A témát jól körbejárták, Tarlós is elmondta a magáét, szakértő is volt, aki alternatívákat kínált, pikkpakk kis cucc lett. 

Az első adás a gyerekbetegségei ellenére sem volt rossz, és hálistennek nem naftalinszagú nosztalgiaműsor lett, hanem hiánypótló heti közéleti műsor, minimális politikával. A nézettsége sem volt rossz, 6,9 százalékos közönségarány a 18 éven felüli lakosságban kifejezetten biztató.