Jepp. Kezdett a 12. évad, nem igazán hittem volna, hogy eljutunk idáig. Pláne, hogy a sorozat atyaúristene, Kripke eredetileg az ötödik évad végén akarta lezárni az egészet. Hol van az már, te jó ég! Szóval, a címben is feltett kérdés: mit lehet még megcsinálni, kit lehet még legyőzni, aki eddig még nem volt?

Spoiler nélkül, tömören: az évadnyitó kellemes kis alapozás volt, de semmi komoly. Mintha két sör után elszürcsögne az ember egy mézes-ágyas pálinkát, mert azt ajánlotta a pultban a helyes mosolyú barna pultoslány, aztán kislattyog megfontoltan egy cigire. Nem volt semmiféle arcletépés, arconpörgés, hirtelen balról bevágó világvége, és vagy halálos fenyegetés, meg minden eddiginél nagyobb veszély azonnal. Szép lassan csordogálgatott az akció, kibontogattak szépen egy-egy szálat.

Nem volt kapkodás, nem siettek el semmit. Aki feladta valamelyik korábbi évadot, az biztos nem ezzel a résszel lesz berántva, aki meg kitartott eddig, az tuti nem itt fogja bedobni a törülközőt. Innentől spoileres, mint a fene.

Az új ellenség: mivel már egészen Istenig, meg a testvéréig eljutottak a srácok a nagy küzdelemben - velük azért csak egy barátságos egált játszottak hazai pályán - eléggé vakarta az ember a fejét, hogy oké, és most? Megjelenik Isten apja, vagy mi? Le kell győzni a levegőt, vagy a Napot, esetleg a gravitációt kell megölni? Mi maradt még?

Nos, az új ellenség: ember. Teljesen. Még csak nem is gonosz. Sőt, inkább ellenfél, mint ellenség. De legalább a két búsképű, farmerbe csomagolt démon-rémálom testvérkénk szöges ellentéte, minden szempontból. Nő, komolyan gondolja a blézert meg az élére vasalt nadrágot, minden ki van számolva, meg van tervezve, szinte furcsa, hogy angol a csaj, és nem német.

Sokat nem tudtunk meg róla, de legalább az már látszik, hogy Amerikában meg mindenhol elég szarul csinálják így ránézésre a vadászósdit, mert a britek már azelőtt belenyomják minden a UK-ba tévedő démon, vámpír, egyéb besorolatlan szörnyeteg és rémség arcába a szenteltvizes tea-bagginget, hogy egyáltalán idejük lenne inni egy sört, nem hogy megölni valakit. Hatékonyság, szervezettség, profi munka. Érdekes koncepció.

Főleg, hogy a logikus lépés a britek szerint idejönni, és elkezdeni megkínozni mindenki kedvenc langa-létra Sam Winchesterét, hogy akkor te most adjad meg nekünk azonnal minden vadász haverod nevét, lakcímét, kedvenc kaja, hol issza le magát minden szombat este.

Oké. Mondjuk szerintem, ha szeretnéd, hogy valaki együttműködjön veled, mindegy miben, akkor nem a legjobb megoldás betörni a lakására, lábon lőni, kikötni egy székhez, kínozni tűzzel, vízzel, meg varázsdroggal, mert a) nem annyira lesz kedve együttműködni b) netán levágja a fejed, ha lehetősége adódik rá.

De persze nem is vagyok brit szörnyvadász, szóval mit értek én hozzá.

Takaréklángon boncolgatták kicsit, hogy Lucifer kettyós, Crowley meg kajtat utána, mert amíg él a nagybetűs Ördög, addig nehéz a Pokol Királyának lenni, Dean meg ismerkedőset játszik a hirtelen feltámadt anyjával. Ízlelgessük azért ezt a mondatot, mert elég kemény.

Talán az egész rész legfurcsább, legviccesebb jelenete, mikor a nagyobbik Winchester gyerek ráébred, miért bámulja a kocsi hátsó ülését kaján mosollyal az anyja. És most már biztos, hogy tényleg soha, senki nem tud száz százalékra meghalni a Supernatural univerzumban, hiszen Mary Winchester 12. évaddal, és a sorozatban elvileg bő harminc évvel később hopp, feltámadt. Ennyi. A halál nem kifogás.

Szóval, alapoztunk. És most? Egyrészt legalább nem az van, hogy az egyik világvégét cseréltük el a másik világvégére, valamint egészen régóta épp egyik testvér seggére sincs rácsatolva egy természetfeletti időzített bomba, ami kényelmesen pont az évad végén robbanna, előre láthatóan. Szóval kicsit lazítottak a tempón a készítők, amitől már el vagyunk szokva. Nem volt rossz a kezdés, csak más. És kíváncsian várjuk a folytatást, ami holnap után érkezik majd.