Harmadik epizódjához érkezett az HBO Westworld című szériája, mi pedig ismét jelentkezünk spoileres kibeszélőnkkel.
A sorozat készítői mintha készültek volna a nézői reakciókra, ugyanis még mielőtt túl nagyra nőne a megválaszolatlan kérdések kupaca, felrántják a függönyt és több fontos kérdésre is megadják a választ, vagy legalább a felét vagy a negyedét. Ez egy nagyon óvatos kötéltánc, de a harmadik epizód jól találta meg az egyensúlyt és még az epizód felépítését is sikerült egy fokkal jobban megoldani, mint a második epizódban. Kicsit többet tudunk meg a park keletkezéséről, megismerjük Bernard feleségét, illetve tragikus múltját, és Teddy is kap rendes háttértörténetet, az eddigi ködös bűntudat helyett.
A sorozat elég grandiózus és sok különböző szálat futtat egymás mellett, de ezekből csak akkor lesz hétről-hétre kielégítő epizód, ha az egymás mellett futó történetszálak között nem csak futnak egymás mellett, mint a Barátok köztben. Egyelőre látszik a törekvés az összecsengő történetekre, de ezen felül is vannak még finomságok, amikre odafigyelnek. Az első részben elég hatásosan használták a keretes szerkezetet, ennek most is hasznát vették. Nem véletlenül kezdünk Bernard és Dolores titkos találkozásával, hiszen az epizódban kettőjük története kapja a főszerepet. Ezzel tovább folytatódik az a szál, hogy milyen szörnyű galibákhoz vezet, ha emberként kezelik az androidokat, vagy embert akarnak belőlük faragni.
Viszont múlt héten eléggé a semmiből jött, hogy Bernardnak pontosan miért is játszik a tűzzel, most megismerjük a hozzá szükséges háttértörténetet. Nem dolgozta fel tragikusan elhunyt kisfiának halálát, ezért Doloresen keresztül próbálja azokat valahogy helyretenni saját magában. A készítők nem mennek el egy kézenfekvő lehetőség mellett, ha már egyébként is ott lógott a levegőben a Mátrix, akkor ők is leveszik a polcról a fehér nyulat és kiderül, hogy Bernard a fia után, most Dolores-szel is az Alice Csodaországban-t olvassa. Ennek a narratívája pedig tökéletesen passzol android főhősünkhöz. Ezek után Bernard inkább tragikus figurának tűnik, akit inkább szánni kell, mert még szerető feleségét (Gina Torres a Hannibal után itt is egy nem túl hálás szerepben) is képes megcsalni és arra az átlátszó hazugságra hivatkozni, hogy ő, elég magas beosztású főnökként sem tud akkor hazatelefonálni, amikor csak szeretne.
Az is kiderül, hogy nem a dolgozók között általános probléma, hogy emberként tekintenek a robotokra és nem tárgyakként. De ez a pillanat lehetőséget adott arra is, amit sejteni már eddig is lehetett. Ford ugyanolyan, mint Steve Jobs vagy bármelyik másik egyszerre látnoki és zsarnoki vezető, aki nem igazán foglalkozik az emberei érzéseivel. Brutálisan magyarázza el szerencsétlen mérnöknek, hogy ne tekintsen úgy az androidokra, mintha emberek lennének, hiába néznek ki úgy.
Az epizód egyik legdurvább leleplezése, hogy megtudjuk ki az a hang, aki emlékezteti az androidokat, hogy emlékezzenek. Semmit sem lehet biztosra venni, de egyelőre úgy néz ki, hogy ő Arnold, Ford egykori társa, aki szintén sokat tett azért, hogy a robotok ennyire emberszerűek legyenek. Mivel a sorozat a narratíva megszállottja, így amellett sem megy el, hogy a történelmet a győztesek írják, ezért fordulhatott elő, hogy Arnold hiába volt fontos szereplő simán kiírhatták a park históriás könyvéből. Egyáltalán nem biztos, hogy bármi, amit megtudtunk az igaz, feltételezem, hogy erre az egészre később visszatérünk majd, másik nézőpontból is. Viszont ha ez igaz, akkor az egy elegáns megoldás, hogy az elárult zseninek köszönhető a szellem a gépben, aki mindent megtesz, hogy a gépek emberibbek legyenek és ezzel belülről bomlassza fel a rendszert.
Egy csomó minden mondjuk egyáltalán nem világos ennek a működésével kapcsolatban. Például nehezen érthető, hogy Maeve-et hogy hogy nem szedték ki a munkából azok után, hogy, felébredt a műtőasztalon. Az lett volna a helyes döntés, mert továbbra is flashbackek gyötrik, ezekről viszont nem szól senkinek. Egyelőre nehezen érthető, hogy robotként hogyan érzi ennek a jelentőségét és hogyan tudja elkülöníteni saját magában, hogy attól, hogy látta Teddy-t ruha nélkül ott abban az üvegszobában, most teljesen normális, hogy itt áll előtte és az egészből semmire sem emlékszik. Az ilyen kérdések később még zavaróbbá válhatnak, egyelőre a harmadik epizódban nem kerültek annyira túlsúlyba, hogy a teljes élvezetet befolyásolják.
Dolores a hang segítségével végre fordít a felálláson és mivel pontosan tudja, hogy mi vár rá este, ezért még időben odakészíti a szénába a fegyvert, hogy meg tudja védeni magát, ezzel eddig a Westworld idejekorán megszabadítja magát a vádtól, hogy ez egy újabb sorozat, ahol a nők csak az erőszak elszenvedői. Persze mielőtt idáig eljutott volna az epizód még ráerősített erre a sorozat azzal, hogy a hivatalos Westworld fegyvereket a nők elsütni sem tudják, még üres üvegekre sem, nehogy bekavarjanak a narratívába, ami rájuk csak és kizárólag a szenvedő fél szerepét osztotta ki.
Közben azt is sikerült megoldani, hogy a Teddy-vel való kapcsolata ne legyen kínosan unalmas, pedig az egymásba szerető androidok története elég rizikós témaválasztás, de jól sikerült megoldani, hogy a szerelem azért beteljesületlen, mert Teddy érzi: nem tud felnőni a nő mellé. Plusz ez az egész csak egy ügyes előkészítésnek tűnik mindahhoz, ami majd Wiliammel következik. Az egymásba szerető ember és android majd sokkal érdekesebb lesz, ráadásul William, mintha legénybúcsún lenne, azt legalábbis megtudtuk, hogy a fura figura, aki nem tudja a gatyájában tartani a farkát, a sógora és kilátásban van az esküvő a testvérével. William hamarosan rácáfolhat a fehér kalapjára, plusz eljöhet az a narratíva a sorozatba, amiről úgyis tudtuk, hogy el fog jönni: *igazi* szerelem ember és robot között.
Ha már a vendégeknél tartunk jól hozták össze azt, hogy a park igyekszik személyre szabni a narratívákat és azt adni a vendégeknek, amire vágynak, legalábbis a városközpontban teljesen random kitörő lövöldözés szerintem arról szólt, hogy Williammel kiérdemelje a kurva szerelmét és kicsit hősnek érezhesse magát. Plusz egyben azt is láttuk, hogy nem mindenki bírja olyan simán a lövéseket, mint a feketeruhás Ed Harris, aki mellesleg kiülte a teljes epizódot. Ezt pedig jól hozták össze a részvégi hibával, amiről tudjuk, hogy valójában az evolúció legnagyobb fegyvere. Doloresnek ugyanis meg kellett volna halnia, de ő inkább ellovagolt egyenesen William karjaiba, így több hiba együttesének köszönhetően jön létre az a narratíva, amire a vendég valójában vágyik.
A Westworld nem véletlenül támaszkodik ennyire Shakespeare-re az idézetek szintjén, meggyőződésem, hogy eszképizmus helyett itt egyértelmű a törekvés, hogy egy modern médiumon keresztül olyan komoly kérdéseket feszegessenek, ahogy azt a mester tette, vagy teszi azt az ember, mióta először egzisztenciális válságba került. A szimbólumok, a keretes szerkezetek, vagy az, hogy minden szálon két különböző csoport áll szemben egymással, mind klasszikus drámákból jönnek. Azt még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a sorozat tényleg okos-e vagy csak annak akar látszani, de a harmadik résszel megint sikerült a jó irányba lépni.
Egyéb felfedezések:
- Az epizódot Neil Marshall rendezte, aki igazi specialitását csak a saját magát drasztikus módon meggyilkoló androidnál élhette ki magát, de az legalább tényleg ütősre sikerült. Egyébként nem sikerült úgy rátennie keze nyomát az epizódra, mint tette azt a Hannibal vagy Trónok Harca munkáinál.
- Az emlékezet mellett azt hiszem, hogy a készítők szerint a művészi önkifejezés is emberré tesz, a robotoknál pedig egyértelműen hibát jelez. Bár Doloresnek azt hiszem a szkriptjében szerepelt a festés, de valószínűleg így sem volt véletlen.
- Muszáj lesz többet poénkodnia a sorozatnak. Újabb dolog, amiben a Leftovers-hez lehet hasonlítani, aminek az első évadát sokan túl komolynak találták. Itt is szükség lenne több olyan hasonló, kevésbé durva pillanatra, minthogy szerencsétlen robotok napokig dekkolnak a tűz körül, mert csak az egyikük használhatja a baltát fahasogatásra.
- Kicsit szájbarágós volt Bernard megjegyzése arról, hogy az emberek szeretnek arról olvasni, amire vágynak, de ritkán történik meg velük. Mindenesetre ennél jobban nem lehetett volna hangsúlyozni, hogy Westworld is erről szól.
- Ford irodája egészen szenzációs, még a kicsit túlzó zongorás robotot is hajlandó vagyok megbocsátani neki.
- Tele van gyönyörű képekkel a sorozat, ezért is nagyon kilógott az a vágókép, ahol a Westworld "terepasztalt" láttuk, ráadásul nem is értem a funkcióját, simán válhattuk volna William sógoráról Bernardra, nincs szükség ilyen vágóképre, mint a sitcomokban vagy a szappanoperákban, hogy tudjuk hol vagyunk.
- Ford leoltotta Lee történeteit, de nem úgy tűnik, mintha az ő tervei kevésbé brutális emberek köré épülnének. Az mindenesetre ügyes kiszólás volt, hogy az új haramiák azt hiszik, hogy meghaltak és már a pokolban vannak.
Az utolsó 100 komment: