Egy sitcomon, különösen egy tradicionális, többkamerás, élő közönség előtt felvett sorozaton azt számon kérni, hogy a karakterek nem fejlődnek, és egy helyben állás van, nem túl bölcs dolog, hiszen ennek a műfajnak ez a lényege. A TBBT-t pontosan ezért baszlatni tehát nem fair, úgy meg különösen, hogy ha van sitcom, amiben a szereplők változnak, az pont ez. A kritika tehát akkor jogos, ha azt kérjük számon rajta, miért ment hozzá Leonardhoz Penny, mit keres egy nővel kettesben Sheldon, és hogyhogy nem rohan el Raj, ha csajokkal kell beszélnie.

Az új évad nyitányában kapunk egy rakás vendégsztárt, de újabb változást nem, sőt: minden pontosan úgy van, ahogy az előző 2-3 évadban volt, a status quón csak Penny, Lenny és Shelly rokonai változtatnak, sajnos nem sokat, pedig kurva jó lenne, ha állandó szereplők lennének, mert jók a karakterek. Ami viszont nem volt jó, az a vágás vagy éppen a színészvezetés, mert olyan komikus tehetségeknél, mint Katey Sagal, Jack McBrayer vagy éppen Christine Baransky, elképézelhetetlen, hogy ennyire szarul időzítsenek. A poénok szinte minden esetben késnek egy ütemet, és ettől levegős lesz az egész, tessék csak megnézni a Penny lakásában zajló jeleneteket, ahol a végszavazás olyan mint az ohatpusztakócsi kultúrban rendezett humorfesztiválon.

Aki eddig is szerette a TBBT-t, az pontosan azt kapja tőle, amiért rajongó lett. Aki most kezd bele, az meg úgy sem tud mihez viszonyítani, de kíváncsi lennék a véleményére. Eddig 3,5/5.