A FourFourTwo magazin magyar kiadása eléggé ismert arról, hogy egészen megdöbbentő stílusban ír bizonyos témákról, majd képes hasonló hangnemben vitába szállni a saját kommentelőivel. Most a Napi 7-es nevű rovatukban egészen új szintet lépett Bodnár Zalán, aki a nemzetközi futball színvonalának hanyatlását a buzis mezszínekben és cipőkben látja.

Ráneztem erre a Morenóra, a kis buzis csurijára, és azon gondolkodtam: ez most tényleg gyerekek példaképe kellene, hogy legyen? (Kezében a labda is a leggusztustalanabb színekben "pompázik")

- írja Bodnár, az online felület főszerkesztője Alberto Morenóról, a Liverpool játékosáról. Nyilvánvalóan ízlés kérdése, hogy valakinek mennyire tetszik a halvány kék vagy a rózsaszín mez, de az a nettó sötétség egészen új szintje, hogy a FourFourTwo ebbe belekeveri a nemi identitást és a szexuális orientációt, majd egy hasonlóan nevetséges módon megmagyarázza, hogy na, ezért annyira szar ma a foci. Bodnár annyira felhúzta magát a nem tradicionális mezeken, hogy szinte egy mondatot sem gépelt le az említésük nélkül.

Tíz gól esett a múlt héten a Sevilla-Espanyol meccsen, mondjuk egyre sem emlékszem, mert az maradt meg, hogy az Espanyol játékosai rózsaszín sportszárban játszottak, míg a hazaiaknál majdnem minden futballistának rózsaszín vagy piros cipője volt (az Espanyolnak kék-fehérben kellene játszania, ehelyett fekete-fekete-rózsaszínben volt).

Igazából az a nagyon szomorú a FourFourTwo írásában, hogy Bodnár mintha attól félne, hogy emlékezetes gólok helyett rózsaszín sportszárak maradnak meg csak neki a mai futballból. Márpedig a cikk alapján a FourFourTwo a következő logika mentén működik:

rózsaszín ruha---->melegek---->a focisták melegek/lányosak----->az emberek egy idő után ettől melegek/lányosak lesznek

De itt még nincs vége, ha Bodnár kicsit buzizik, akkor férjen bele egy kis sovinizmus is!

a hagyományápolásra oly büszke Liverpool valami meghatározhatatlan színű - amit legfeljebb a nők tudnak szóval kifejezni -, talán leginkább libafoszöld-hányásnak nevezhető mezben játszott.

Ezek szerint Bodnár Zalán a saját nemi identitásával sincs tisztában, mert csak sikerült neki is a libafoszöld-hányás szóval leírni a Liverpool mezét, amire szerint csak a nők képesek.

A végén Bodnár felteszi azt a már-már mozgalmi tempójú kérdés, hogy vajon meddig szolgálja ki a futball a nők és a gyerekek (velük még is mi a baj, Zalán?) ízlését, majd szinte fenyegető megállapítást tesz:

Aki azt gondolja, hogy a borzalmas szakmai válságban lévő labdarúgást a plázacicákkal és a selyemfiúkkal való történelmi szövetségkötés rántja majd ki a bajból, óriásit téved.

Az persze nem jut eszébe a derék szerzőnek, hogy ezek főleg váltómezek, amik pont azt a célt szolgálják, hogy ne játsszon egyszerre két piros vagy kék mezes csapat a pályán, de hát egy sportújságírónak nem dolga, hogy ilyenekre figyeljen. Meg egyébként is, ugyanez a Bodnár Zalán volt képes azt korábban leírni, hogy a hillsbourog-i tragédia jót tett az angol focinak. A cikket azóta gyáván eltüntették, de szerencsére egy liverpooli szurkolói blogon máig el lehet olvasni róla a legsúlyosabb részleteket.

Érdemes elolvasni a cikkhez készült Facebook-poszt alatti kommenteket is, mert a FourFourTwo - jó szokását megtartva - még itt is hozza a formát, kioktat, magyaráz, sértegeti az olvasót. Mint például azt az olvasót, aki egy rózsaszín logós VOLT-pólós profilképpel kommentelt. Ami egyébként a VOLT Fesztivál hivatalos logója.

Az írás itt olvasható, de ki tudja meddig még. Mi azért lementettük az egészet, hátha Bodnárt is lovagkeresztre terjesztik fel a közeljövőben. Ha már úgyis a felcsúti fociakadémián van az újság szerkesztősége.