– Szeretnénk, ha készítenétek nekünk egy adatbázist.
– Rendben, miről, és mi kerüljön bele?
– Azt még nem tudjuk. Mennyi helyet foglalna?

A fenti beszélgetés nem valamelyik tévésorozatban hangzott el, hanem egy régi munkahelyemen kétezerkevésben, egy informatikus és egy értékesítéssel foglalkozó kolléga között (az informatikus én voltam). És ezzel szeretném jelezni, hogy a valóságban is tényleg elképesztő munkaszervezési baromságok fordulnak elő az IT-vel kapcsolatos munkahelyeken, szóval a Szilícium-völgy 3. évadában a salesesek ábrázolása nemcsak szatirikus, de szinte dokumentarista is egyben.

És ez az, amiért Mike Judge nagy kedvencem. Nem a Beavis & Butt-Headdel lett az – persze, azon is elröhögcséltem, de Judge nevét akkor jegyeztem meg, amikor leforgatta a Hivatali patkányokat. Ez rögtön bibliája lett mindenkinek, aki próbált valaha normális ember maradni nagyvállalati környezetben, a corporate bullshitek és a hatékonysággal teljesen szembemenő manírok között. Az a film minden poénját a rögvalóságból meríti, mert fájóan találó benne minden a TPS-jelentéstől a piros tűzőgépébe kapaszkodó, levegőnek nézett munkatársig. És ahogy Judge kiröhögi mindezt, az felér egy feloldozással, amire a legjobb példa a rosszul működő nyomtató katartikus erejű szétverése.

A Szilícium-völgy az HBO-n pedig - Jugde mellett Alec Berg showrunner kezei alatt - a Hivatali patkányok értékeit viszi tovább, csak éppen a környezet már a címadó startupszcéna, ahol a nagy(és kis-!)vállalati baromságok fojtogatóan kúl és innovatív szellemi közegben történnek, és ez semmivel nem szimpatikusabb, mint amikor a Hivatali patkányok főnöke kijelentő módban kérdezi meg, hogy kedves kolléga, bent tudna-e maradni egy kis hétvégi munkára. A harmadik ebből a szempontból talán a legjobb évad volt. A második ugye ott ért véget, hogy hősünk, Richard Hendricks egyszer csak már nem volt saját startupja, a Pied Piper vezetője. Az évadnyitóban ekkor lépett színre az új CEO, Jack Barker személyében Stephen Tobolowsky, az évad telitalálata, aki egészen más kottából kezdett játszani a Pied Pipernél.

Barker és Hendricks egymásnak feszülése a hátán vitte el az évad első felét, és tucatjával szülte a „vicces, mert igaz” pillanatokat. A minden értelemben dobozba kényszerített szuperalgoritmus (egyáltalán ennek a doboznak a megtervezése), az említett sales-részleg (aminek bemutatása az egész sorozat egyik csúcspontja), a néha egészen méltatlan helyzetbe kerülő excégvezető (akinek egyszer konkrétan kancafedeztetés közben kell tárgyalnia Barkerrel) – mind-mind olyan dolog, aminek komoly valóságalapja van. De még a szerverteremben élő, kicsit zakkant, hardverfétises srác is az – őt konkrétan ismertem egy másik munkahelyemen, és pont úgy nézett ki, mint a sorozatban.

Az évad második felét pedig a mellékszereplők vitték el, és ez a másik, amiben a Szilícium-völgy nagyon erős. Nekem ez a sorozat kicsit olyan, mint a Törtetők (Entourage). A központi alak (ott a sztárszínész, itt Hendricks) kevésbé érdekel, mert az őket körülvevő slepp sokkal érdekesebb figurákkal van tele. Az általában idegesítő és/vagy pofára eső, de néha azért hasznos, önelégült Ehrlich például sok rokonságot mutat Johnny Dramával, és az utóbbi pár rész jutalomjáték volt az őt játszó T. J. Millernek. De továbbra is baromi szórakoztató nézni a leginkább kényelemből sátánista, dermesztően cinikus Gilfoyle-t is (Martin Starr legjobb szerepe a Party Down botcsinálta scifi-írója óta), és az is mutatja a sorozat erejét, hogy mekkorát tudnak villanni, olyan, egészen jelentéktelen mellékszereplők, mint a Hendricks nemezise, Gavin Belson körül legyeskedő guru vagy a biztonsági főnök. Egyedül Monicából láttunk keveset most, akkor is általában sodródott az eseményekkel – jó, ő eleve inkább rezonőr karakter, de szerintem ennél több lenne benne, és amúgy is kevés a női szereplő a sorozatban (mondjuk aki van, az mind jó).

Szóval az HBO Szilícium-völgye még mindig az egyik legjobb futó sorozat, és egyébként az egyik legcsavarosabb is. „Most őszintén, ki gondolta volna, hogy a második évadnak úgy lesz vége, ahogy?” – írta Klág kolléga az áprilisi start idején, de ezt a kérdés a harmadik évad záróepizódjával kapcsolatban is fel lehet tenni. A legnagyobb gondom tényleg csak az, hogy jövő tavaszig várni kell az új részekre, mert már most alig várom, Hendricksék milyen új szerencsétlen szitukba navigálják magukat, és hogy közben kik vagy mik kapnak olyan savazásokat, mint amiket a harmadikban például az ázsiai kamujúzergyárak kaptak vagy éppen Clippy, minden idők leggyűlöltebb virtuális lénye. És a negyedik évad abból a szempontból külön izgalmas lesz, hogy a Szilícium-völgyben éppen drasztikusan alábbhagyott a befektetői láz. Erre a harmadik évad forgatásakor még nem tudtak reflektálni, de biztos vagyok benne, hogy Judge-nek ehhez is lesz pár gyilkos poénja - amik igazából csak a valóságra mutatnak rá.

Ja, és nagyon remélem, hogy a salesesek visszatérnek. A salesesekre óriási szükség van.