Véget ért az HBO-n a Trónok Harca hatodik évada. Idén utoljára jelentkezünk spoileres kibeszélővel.

A hatodik évad fináléjában nagyon sokat megkaptak azt, amire vágytak. Cersei ott ül a Vastrónon, Dany egy hatalmas flottával meg három sárkánnyal indult meg Westeros felé, a Martell és a Tyrell ház összefogott a Lannisterek ellen, hogy elégtételt vegyenek, Arya megölte Walder Freyt, ezzel bosszút állva a Vörös nászért, Bran végre megtudta az igazat Havas Jon származásáról, Sam pedig bebocsátást nyert az ismert világ legnagyobb könyvtárába. Sem Martin sem a sorozat készítői (D.B. Weiss és David Benioff) nem kívánságteljesítő gyárként működtették ezt a világot, ezért szinte sokkoló ennyi pozitív fejlemény egy epizódon belül. Persze a tragédia így sem marad ki teljesen a fináléból, gondoljunk csak Királyvárra, de azért rég volt, hogy ilyen sok különböző szálon szolgálta volna ki kiéhezett rajongóit Trónok Harca.

A sorozat Martin alapjaira támaszkodva különösen sokat épített olyan rejtélyekre, történetekre, amikre hosszú-hosszú éveket kell várni, mielőtt beteljesülnek. Ez egyszerre előny és hátrány, bár az elsődleges rajongói reakciókból én úgy tapasztaltam, hogy nagy lelkesedés fogadta az epizódot. Nekem hasonló érzéseim vannak, mint akkor, mikor a készítők Martin előtt értek el egy régóta hőn áhított pillanathoz, találkozáshoz (Dany és Tyrion mondjuk) és nem tudták átadni azt az érzelmi hatást, ami elvárható lett volna. Hodorral néhány epizóddal ezelőtt ezt sikeresen abszolválták, nálam az is marad az évad érzelmi csúcspontja, bármennyire is komoly tűzijátékot rittyentettek az utolsó két epizódba.

Az évadot meghatározó témáit a 10 részen belül egészen ügyesen osztották szét, az új világrend, élükön néhány kitartó és harcias nővel végre elkezdi megmutatni magát. Cersei, Sansa és Dany sorsa összekapcsolódik és a régóta dédelgetett álmok itt is megjelennek. Cersei nagyon-nagyon régen szeretett volna felkerülni a Vastrónra, nyilvánvaló volt, hogy nem fogja ezt feladni és fel sem merült benne a menekülés gondolata, amit én olyan tuti tippként többször is megírtam. Azt viszont továbbra is tartom, hogy azzal lehetősége lett volna egy hosszabb normálisabb életre. Persze csak akkor ha sikerül visszaverni a másokat, de az nem igazán az ő hatásköre. Mindenesetre ő úgy van vele, hogy jobban szeretne gyorsan és látványosan kiégni, mint lassan elenyészni.

Ehhez tökéletes a terve, de ezzel végképp átvette a vezetést a drámai hősök versenyében, ahol korábban is volt már első helyen, de a saját lányát élve elégető Stannis mostanáig még tartotta az előnyét vele szemben. A hatodik évad végére viszont mindent, de tényleg mindent feláldozott annak érdekében, hogy megszerezze a Vastrónt, ami önmagában semmit nem jelent. Az anyaság és Jaime iránt táplált érzései voltak azok, amik még emberivé tették őt a szemünkben. Eddig anyatigrisként védelmezte a gyerekeit, de mostanra már Tommen sem számít igazán. Annyira persze igen, hogy ne robbanjon fel ő is Margaery meg a Főveréb mellett, de azt már nem vállalta be, hogy esetleg beavassa a terveibe, vagy ne hagyja magára mikor szembesülnie kell az anyja tetteivel. Azzal, hogy a Hegy nem engedte ki a szobájából gondolom világossá vált számára, hogy ez az egész az anyja műve, abban a pillanatban pedig tényleg értelmét vesztette a létezése. Tommen viszont annyira súlytalan volt és már hetek óta arról cikkezik az internet, hogy ki lesz a trónörökös, ha a király meghal, hogy ez az egész egy nagyon jól használható gifen kívül mást nem igazán adott hozzá az epizódhoz.

Azt meg kell hagyni, hogy Cersei tervének kibontakozása végtelenül elegáns, ebben pedig jó nagy szerepe van a zenének, ez nem fordul elő sajnos olyan gyakran, most viszont remekül érezhető volt milyen sokat hozzá tud adni a hangulathoz. A feszültségkeltés első pillanattól kezdve megvolt, itt valami nagyon rossz fog történni, Cersei korábban annyit ismételgette, hogy ha kell felgyújtja az egész várost, hogy végül tartotta is ehhez magát. Margaery halálán őszintén meglepődtem , azt gondoltam volna, hogy vele hosszabb távon számol a sorozat. Így viszont világos, hogy ugyan a Baratheon-ház leépítése kezdődött meg a leggyorsabban és leglátványosabban, de valójában mindegyik házra elég rossz idők járnak. Ők jelképezik a régi rendet, de ezt jelenleg minden irányból támadások érik. A téllel együtt az a bizonyos új kor is itt van már a láthatáron.

Közben pedig sorra hullanak az ártatlan életek, mert a fontos pozícióban emberi lények vannak, akik hibáznak. Vagy csak elvakítja őket a becsvágy. Igazából a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy miért hozzák a pusztítást a világra. Melisandre meg Sansa elnézést kér a korábbi tetteiért, Cersei valószínűleg nem fog ide eljutni. Az ő nagy monológjában megkínozza a Septont, aki az ötödik évados bebörtönzése során őt nyomasztotta. Ezzel visszaadja a kölcsönt, de elmondja azt is, hogy ő nem egy jó uralkodó, mert mindent azért csinál, mert örömét leli benne, egy fikarcnyira sem érdeklik a rábízott életek. Azok csak bábuk a sakktáblán, kötelező kellékek, de csak húsként néz rájuk.

Mikor Sansa nem beszélt a Völgy lovagjairól Jonnak, akkor rengeteg életet sodort ő közvetlenül veszélybe, a gyengesége miatt. Azzal, hogy bűnbánást tanúsít jó uralkodóként viselkedik, viszont később a sorozat sokat tesz azért, hogy kétségbe vonjuk tényleg felnőtt-e és még nem mindig a vágyaival foglalkozik és nem azzal, amilye jelenleg van. Kisujjal folytatott beszélgetésük a varsafa árnyékában nagy jelentőséggel bír Jon koronázásának fényében. Itt nagyon apró rezdülésekből látjuk csak, hogyan változik meg Sansa arca, miközben Lady Mormont beszél. Először nyilván arra gondol, hogy az érvelés mellette szól, de csalódnia kell, mikor végül fattyú testvérére fut ki a mondandó. Kisujj szintén elég savanyú képet vág a sarokban, ezek alapján könnyen lehet arra gondolni, hogy egy Jon és Sansa közötti feszültséget kezdenek el építeni a készítők.

Ez mindenképpen meglepő húzás lenne, pláne, hogy egyre fogynak a gonosztevők és szinte már csak a lényeg, az Éjkirály marad. Úgy érzem a párhuzamok megvoltak Jaime és Cersei, illetve Jon és Sansa esetében. Már csak abból a szempontból is, hogy Nikolaj Coster Waldau szintén csak apró rezdülésekkel jelzi: Jaime bizony egyáltalán nem örül a fejleményeknek és Cersei valójában egyedül maradt. Ezzel persze mindkettőjük tragédiája nagyobb, hiszen Jaime néhány epizóddal ezelőtt még úgy beszélt az ikertestvéréről, mintha még mindig ugyanolya tűzben égne miatta, mint a sorozat kezdetén. A karakterívek fényében nekem ezt furcsa volt feldolgozni, így pedig hogy most újra zuhanórepülésbe kezdenek, azt hiszem túl van húzva kettőjük kapcsolata.

Előfordulhat, hogy Jaime még egyszer királyölő lesz és megölje Cerseit is?

Nehéz viszont belőni, hogy egy szálat mikor elég csak egy-egy jelenettel kielégítően lezárni. Arya például kezdettől fogva az egyik legjobb karakter egy ideje viszont megkopott a fénye, hiszen gyilkológép tréningje egy idő után erőszak pornóvá redukálódott. Csodás körülmények között teljesítette az utolsó vizsgát és tett szert az arcváltás képességére, hogy aztán egyik legfontosabb cselekedetet minket nézőket is ugyanolyan sokként érjen, mint az áldozatát. Azt hiszem elsősorban azért döntöttek amellett, hogy Walder Frey halálát az ő és nem a Stark lány szemszögéből nézhetjük végig, mert nem igazán jutott rá idő, hogy az előkészületeket bemutassák. Ezt viszont nagyon bánom, mert ez a becserkészés sokkal inkább megérdemelte volna az értékes perceket, mint az, hogy hányszor verik őt egy bottal össze.

Az epizód legnagyobb és egyben legkevésbé váratlan leleplezésével is az volt a gondom, hogy ebben a formában nem sikerült azt az érzelmi hatást kiváltani, amit az ember várna tőle. Lehet azok után, hogy már szinte évek óta tényként kezelik az emberek Jon valódi származását, ezt nem is lehet úgy bemutatni, hogy igazán üssön. Mégis Lyanna és Ned utolsó találkozása képtelen volt felnőni a saját jelentőségéhez. Lehet nem is kellett volna és csak Martin lassú tempója az egyetlen, ami miatt ennyire túlnőtt saját magán ez az egész jelenség. Hasonló gondolataim támadtak a tengeren dothrakiakkal hajózó Dany láttán is. A sorozat első évada óta várunk erre a pillanatra most mikor végre megtörténik nem tud már akkorát csapni, hogy igazán lázba hozzon. Persze a fogaskerekek mozgása sokkal ígéretesebb. Például megtörtént az egész évadban alig szereplő Melisandre elszámoltatása, akinek így távoznia kellett Deresből és azt hiszem rövid úton Dany mellett fog kikötni, ő ugyanis elég népes vörös papi, papnői támogatással rendelkezik. Ha így lesz, akkor nálam az egy újabb érv arra, hogy a sárkányok a "vesztes oldalon" harcolnak majd. Ezt jelenleg nehéz elképzelni, de a sorozat még egészen biztosan tartogat meglepetéseket, ráadásul mint valami jó bűvész ezeket úgy tartja az orrunk előtt, hogy fogalmunk sincs róla.

A Trónok Harca minden bosszantó tulajdonsága ellenére méltó arra az őrületre, ami körülveszi, most már csak az a kérdés, hogy mi a helyzet a lezárással. Kevesebb, mint 20 epizód van hátra a készítők szerint, viszont még mindig nem sikerült megegyezniük az HBO-val, ahol valószínűleg rettegnek a gondolattól, hogy be kell jelenteni a dátumot mikor meghal az aranytojást tojó tyúk. De előbb-utóbb mennie kell, úgy pedig hogy Martin könyvei a kanyarban sincsenek, nincs ami elvegye a spekulálók szórakozását és biztosan semmi nem lopja el a sorozatos teóriáktól a reflektorfényt. Kérdés, hogy érzelmileg sikerül-e az olyan észrevétlenül felépített csodák mellé felnőni, mint a Hodor.

Egyéb felfedezések:

• Annyi minden történt az utolsó epizódban, hogy képtelenség minden apróságra kitérni. Mindenesetre a legdurvább információ a vadakkal kapcsolatban az volt, hogy a falon nem tudnak átjönni. Ez talán elhangzott már korábban is, de most emlékeztettek minket, hogy az igazi buli nem indulhat el, míg a fal a helyén van.
• Sam utazásának legnagyobb tanulsága, hogy a hely, aminek a legprogresszívabbnak kellene lennie, valójában a legvaskalaposabb és a nőknek semmi közük nem lehet a történelemhez, meg a tudományokhoz. Pedig látjuk, hogy nem kell leírni őket egyáltalán.
• Vajon a Sárkány-öbölből mennyit fogunk látni azok után, hogy Dany eljött onnan? Daario nem az a szintű karakter, aki megérne egy külön szálat, ugye?
• Szegény Olennának mindent el kellett veszíteni, hogy beálljon ő is a sorba és rájöjjön, hogy az ellenségem ellensége valójában a barátom. Az is nagyon kellett, hogy ilyen szépen leoltsa a három homokkígyót.
• Ha már unokák, igazán kár érte, hogy Lorast ilyen szinten leépítették a karakterét a robbanás előtt. Sikerült annyira megtörni, hogy mindent eláruljon, ami korábban fontos volt neki. Ő egész biztosan komolyan gondolta azt, amit a testvére csak kamuzott.
• Tyrion és Dany lelkizése a nagy út előtt igazán remek volt és csak még jobban rávilágít, hogy mennyire hiányzott az Ördögfióka az évadból.
• Az, hogy a dothrakiakból egy szempillantás alatt ilyen király tengerész lett valahol olyan, mint mikor az Armageddonban az olajfúró tornyon dolgozó lúzerekből csináltak űrhajóst.
• Igen persze, Varys megtanult teleportálni, de azt hiszem, hogy mostanra illik hozzászokni, hogy az idő fogalmát furcsán kezeli a sorozat.
• A futótűznek amúgy nem kellett volna az egész városban villámgyorsan terjednie? Mert így a magyar neve egy kicsit megtévesztő.
• A készítők szépen lassan teljesen elengedték Szellemet. Vagy annyira elment minden pénz a robbanásokra, hogy a CGI farkast már oda az asztal alá sem tudják betenni. Kár.