Lassan lemegy a teljes csoportkör a foci-Eb-n, és a közvetítés már több mint egy teljes hete ültet nagy számban olyanokat is a tévé elé, akiknek amúgy eszükbe sem jutna a köztévére kapcsolni.

Számukra egy alternatív valóságra nyílik ablak a közvetítések szünetébe beszúrt, egyperces mini-híradóval, járulékos termelési riportokkal és folyamatosan sulykolt migránsveszéllyel, de ez aligha érhet váratlanul bárkit is, aki nem szatyorban él. Úgyhogy foglalkozzunk most magával a közvetítéssel, hiszen

elég sokan vagyunk, akik többször látjuk ezekben a napokban Héder Barnát, mint a legközelebbi rokonainkat.

Az M4 a szokásosnál is nagyobb erőket mozgósított az Európa-bajnokságra, ami érthető is, hiszen évtizedek után végre a magyar válogatott sem maradt ki a jóból, és hatalmas a helyszíni stáb, meg sem tudom mondani, hányan jelentkeztek már be Franciaországból, és akkor az itthoni stúdióba beültetett, rengeteg emberről még nem is beszéltünk.

Négy kommentátor közvetít kintről (Gundel Takács Gábor, Hajdú B. István, ifj. Knézy Jenő és Székely Dávid): Knézyről kiderült a cseh-horvát meccs alatt, hogy mindenkinél kompetensebb rendfenntartásból is, Székely pedig leginkább a francia nevek (Payet, Griezmann) újszerű kiejtésével keltett figyelmet - ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs igaza, csak az ember füle évek után nehezen áll át “Grizmannról” “Griezmannra”.

A nagy teszt viszont a magyar válogatott meccsének közvetítése volt, ebben eddig Hajdú B.-re és Gundel Takácsra került sor. Az biztos, hogy baromi nehéz műfaj: a riporter ilyenkor óhatatlanul átvedlik kicsit szurkolóvá is, de azért jogos elvárás, hogy maradjon meg kommentátornak, akit nem ragadnak el teljesen az érzelmei. Szerintem ez kettejük közül Hajdú B.-nek sikerült,

a népszerű Gundiról viszont ezt már kevésbé lehet elmondani.

Az egy dolog, hogy az orosz bíró befújt egy vitatható tizenegyest ellenünk, az meg egy másik, hogy ugyanezt megtette már a svájciakkal is az Eb-n, előre figyelmeztettek az újságok is, hogy rengeteg büntetőt ad, néha túl szigorúan is. Gundelnél ebből a meccs végére már az lett, hogy Karaszjov tendenciózusan ellenünk fúj, rossz felfogásban vezeti a meccset, és csak azt figyeli, hogyan szúrhat ki a magyar csapattal. Az izlandi csapat is megéri a pénzét, hiszen kizárólag védekezik (mi nyilván nyílt sisakkal rohamozunk majd a portugálok ellen is), és egyébként is az egész világ összeesküdött ellenünk. Kész szerencse, hogy ilyen ellenszélben is sikerült egyenlíteni. Mi lett volna itt egy tényleg világraszóló, koreai vébét idéző csalás esetén?

Ugyancsak Gundel az, akinek a játékosok már a haverjai: Juhász például következetesen csak Roli, remélhetőleg eljutunk rövidesen oda is, amikor már Dzsudzsi passzol Stibinek. Igaz, ez még mindig indokoltabb bennfenteskedés, mint Knézyé, aki már Ibrahimovicot is csak Ibraként emlegeti. Apropó, Ibrahimovic: a svéd szupersztár ugyan igen alacsony fordulatszámon pörög az Eb-n, viszont mindkétszer ő nyerte az MTVA “a meccs legjobbja”-szavazását, be is árazva ezzel az egészet.

Ami a közvetítés stúdióbeli részét illeti, az mindenképpen dicséretes, hogy az MTVA (már nem először) olyan megszólalókat is hív a stúdióba, akik nem “a labda gömbölyű”-szintű bölcsességeket préselnek ki magukból. Az már kevésbé, hogy el is várják, hogy ismerjük őket arcról:

a közvetítés legelején be is mutatják a vendégeket, utána viszont még csak ki sem írják, számomra a többségükről a mai napig nem derült ki, hogy hívják őket. És nemcsak őket.

A szakértőn kívül általában van még egy volt futballista (Sebők Vilitől Bognár Györgyig, haha), és egy outsider - színész vagy más sportban járatos, ilyesmi, a magyar-izlandi meccsen például a 13 éves zongorista csodagyerek, Boros Misi volt a szerencsés. Szégyen vagy sem, én például sem őt, sem mondjuk Szente Vajkot nem ismertem meg, és még volt pár ismeretlen arc, pedig semmibe nem kerülne feliratozni egy-kétszer a közvetítés folyamán, hogy kik is ülnek a stúdióban. Kedves MTVA, még nem késő!

A stúdiós körítéssel ezt leszámítva nincs nagyobb gond: oké, Kovács Kokó István műsorvezető például érezhetően nincs annyira otthon ebben a sportágban, a volt focistáink is újfent igazolják, miért jó ötlet külföldi edzőt hívni kapitánynak, de összességében a műsor szerintem megfelel az elvárásoknak (az általam látott hasonló, külföldi műsorok pont ugyanilyenek). Nyilván könnyed hangvételű műsor ez, amely szélesebb közönségnek szól, azokat is beleértve, akik csak ilyenkor néznek focit, vagyis ne itt várjunk nagy megfejtéseket. A régebben megszokott színvonalhoz képest pedig már az is fejlődés, hogy néha értelmes dolgok is elhangzanak a stúdióban.