Victor Garbert legtöbben az Alias vagy az Eli Stone című sorozatokból, esetleg a Titanicból ismerik, pedig a veterán kanadai színész neve mellett 130 szerep sorakozik az IMDb-n. Érdemes megnézni, rengeteg olyan film és sorozat van, amiről kapásból nem is tudjuk, hogy szerepelt benne. Monte-Carlo, tévéfesztivál, második nap.
Mennyire van tisztában a karakter múltjával?
Egyáltalán nem, mivel nem olvastam a képregényeket, soha nem voltam rajongója, csak annyit tudok, hogy valami molekuláris izé szintjén egyszer csak megszületett Firestorm, és egy ponton kettévált Martintól, és a nézők ekkor találkozhattak velem. A szerep jó egyébként, és élvezem is játszani, csak a mitológiájáról nem tudok semmit.
Mi volt az első reakciója, amikor olvasta a forgatókönyvet?
Láttam pár részt a Flash-ből, és tetszett, Greg Belanti nagyszerű munkát végez ezeken a sorozatokon. Aztán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem eljátszani Martint. Mivel jól ismerem Greget, sőt, barátok vagyunk, és dolgoztunk is már együtt, elvállaltam, mert bíztam benne. A forgatókönyv előtt igent mondtam, de amikor elolvastam, tetszett. Az viszont eszembe sem jutott, hogy tévéfesztiválokra és a Comic Conra is eljutok majd vele, hiszen amikor igent mondtam, akkor még a Legends of Tomorrow még csak terv volt. Erre is rábólintottam, mert buli az egész, pedig nem volt se pilot, se forgatókönyv, szóval elég rizikós vállalás volt. Eleve az alapkoncepció sem egyszerű, ugye, nyolc szuperhős egy faszin áll bosszút (és menti meg a világot) az időben utazva.
A szerepet önre írták ezek szerint?
Nem, szó sincs róla. Greggel az Eli Stone című sorozaton dolgoztunk együtt, és ott lettünk barátok is, de nem, nem nekem írta. A karakter ugye megvolt, a képregények léteztek korábban is. Az igaz, hogy a Flash írói az Eli Stone-on is dolgoztak és ismertek is engem, lehet tudat alatt rám gondoltak, ezt még soha nem kérdeztem meg.
Nem hiányzik az Alias?
Igen is meg nem is. Jennifer Garnerrel, aki a sorozatban a lányomat, Sydneyt alakította, sokszor összefutunk, és ha úgy vesszük, kiélhetem az apai ösztöneimet, de nem hiszek abban, hogy bármi jó is kisülne valamiből, amit felmelegítünk, szóval ha lenne is Alias-reboot, az nélkülem zajlana. Imádtam dolgozni rajta, nagyszerű sorozat volt.
Sok kérdést kap az Aliasről?
Amikor posztereket vagy képeket kell aláírnom, vagy a Titanicot, vagy az Aliast hozzák a legtöbben, szóval igen. Legutóbb viszont 8-10 éves kissrácok állítottak meg New Yorkban az utcán, és a Legends of Tomorrow-ról beszélgettünk, szóval ez a sorozat is kezd egyre népszerűbb leni, aminek természetesen nagyon örülök.
A Legends valahogy viccesebbnek tűnik, mint a többi DC-sorozat, ez tudatos?
Persze, hogy az, igyekszünk minél lazábban felfogni a dolgokat, és az írók is szándékosan nem veszik nagyon komolyan a világmegmentést. Mindenki kiveszi a részét a hülyeségből, és az írók nem bánják, ha improvizálunk, és olyan dolgok is bekerülnek az epizódokba, amiket nem írtak le. Számomra ez a legfontosabb, sőt, ha nem olyan lenne a társaság, mint egy diszfunkcionális család, nem is érdekelne. Nem az a lényeg, hogy valaki, mittudomén, savat lövell ki a seggéből, hanem az, hogy ez mennyire vicces az, ahogy ezt előadjuk.
Mennyivel nehezebb vagy könnyebb egy olyan sorozaton dolgozni, amiben a látványvilágot nem épített díszletek hanem CGI biztosítja?
A színészet a képzelőerőről szól. El kell képzelni egy szituációt, ami nem valós. Tökmindegy, hogy egy teljesen berendezett szobában kell eljátszanom, hogy a feleségem meghalt, vagy zöld háttér előtt. Nem mondom, hogy könnyű ott állni egy zöld tapétával beburkolt szobában és az égre nézve egy lángoló űrhajót látni ott, ahol semmi nincs, de minden a képzelőerőn múlik. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a színészet könnyű meló, hiszen csak odaállsz, és elmondod. Nem az.
Mikor döntött úgy, hogy a színészetből akar megélni?
Nagyon fiatalon. Szerencsém volt, mert 8 vagy 9 éves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy semmi mást nem akarok az élettől, csak azt, hogy mindenkit megnevettessek, vagy más érzelmet válthassak ki az emberekből. Énekesként kezdtem, az anyám is az volt, szóval megvolt a kezdőlökés. Egy folkegyüttesben énekeltem, eljutottam Vegasba, a Tonight Show-ba is, és az egyik első filmem a Godspell című musical filmverziója volt. Az Eli Stone-ban is énekeltem, de annak a varázsa már elmúlt, mármint az éneklésé. A színészet ebből jött. És nagyon élvezem, ennél jobb melót nem tudok elképzelni.
