Vége a Nagy Duett negyedik évadának, őszig tuti nem lesznek énekes celebek vasárnap este képernyőn, legalábbis a TV2 műsorán nem. Nem is baj, sőt, azt sem bánnám, ha a Sztárban sztár se térne vissza, mert bármennyire is szeretem a műsort, de a legutóbbi évad már tök felesleges volt, és fogalmam sincs, kiket lehetne összerántani egy negyedik körre (hacsak egy all-star kiadást nem gründolnak az előző három legjobbjaiból). Kifulladt, elfáradt, unalmassá lett a műfaj, kiégett a formátum, ahogy a tévés szaknyelv mondja, és ez a Nagy Duettre is érvényes.

Az idei műsorban pontosan ugyanúgy szedték össze a párokat, ahogy eddig, megvoltak a dolgosak, a beleszarósak, a lelkesek, a saját magukon sírva röhögősek, a rágörcsölősek és a Schobert-klánnak köszönhetően a freakshow-faktor is megvolt, ki lehetett pipálni minden sarokkövet. A zsűribe Kasza Tibit nagyon helyesen megtartották, mert, és most ezzel a véleményemmel nem leszek népszerű, de leszarom, a pali kis mennyiségben kifejezetten vicces és frappáns, a nagy Duettben meg egyszerre 54 másodpercnél többet nem engedték beszélni. Szulák Andrea képviselte a szakmaiságot és a női nemet, Cooky meg azért volt ott, mert a TV2 szerint 2016-ban a vicceskesés non plus ultrája a magyart törve beszélő, narancssárgára szoláriumozott francia rádiós, aki pontosan tudta, mit várnak tőle, és fullba tolta a kretént az első perctől az utolsóig.

Liptai és Majka párosa az elején nekem nem működött, de utána összerázódtak, és egyre bátrabban ütötték a celebeket, mármint azokat, akiken volt mit, és akik nem kaptak agyvérzést attól, hogy 1,5 millió tévénéző előtt szívatják őket. A legtöbb beszólást Kucsera Gábor kapta, akinek az arca azért párszor jól láthatóan megrezzent egy-egy vaskosabb Kasza- vagy Majka-poén hallatén, de azt ugye nem várhatta el, hogy azért a teljesítményért, amit nyújtott, még meg is dicsérjék. Kucsera volt az egyik olyan fazon az évadban, aki látványosan szart az egészre, és nem érdekelte sem a dalszöveg, sem a koreográfia, ellötyögött, eldünnyögött a színpadon, benyújtotta a számlát, és csókolom - Berki volt a másik ilyen, de ő legalább elment a falig, amikor sajt magából kellett hülyét csinálnia, míg Kucsera erre csak kétszer volt hajlandó, ha jól emlékszem.

Demcsák rém ideges volt az első két műsorban, aztán mire belejött volna, már ki is esett - pedig a párja az a Pál Dénes volt, aki itt mutatta meg, legalábbis nekem, hogy nem csak egy vakítóan kék szempár, hanem egy igazán sokoldalú előadó. A Schobert-házaspár a bohócfaktort képviselte a műsorban, jól, bár kissé idegesítően (Norbi), igaz, Rubint Rékának köszönhetjük az évad egyik csúcspontját, a lovas előadást, amit olyan átéléssel csinált végig, hogy teljesen a hatása alá kerültem. A futottak még kategóriában Növényi Norbert, Cynthia Dictator, Markó Róbert vagy Debreczeni Zita nem osztott, nem szorzott, két adás után lehetett látni, hogy kinek van esélye a végére odaérni, és ez nem feltétlenül csak az amatőrök hibája volt (már ha egyáltalán annak lehet tekinteni), hanem az ún. profiké.

Lola, Varga Viktor vagy éppen Biga nem nagyon igyekezett odatenni magát, és így azért nehéz szarból ostort fonni, ugye. Nika és Fésűs Nelly mindent megtett azért, hogy továbbmenjenek, bevállaltak hasig dekoltált jelmeztől a latexruháig mindent, és a hangjuk is stimmelt nagy részben, de Berkivel és Növényivel az oldalukon annyi esélyük sem volt, mint Novák Elődnek az LMP tisztújító közgyűlésén. Az azért elég érdekes, vagy legalábbis meghökkentő volt, hogy feltűnően sokat hibáztak a profik is, Hevesi Tamás vagy a szöveget nem tudta, vagy a hangnemet nem találta nem egyszer; Dér Heni, amíg bírta, két ember helyett énekelt, de egy ponton elfogyott ő is; Pintér Tibor sajnos egyáltalán nem győzött meg arról, hogy számomra az ismeretlenség homályába burkolózó életművét érdemes lenne átnyálazni, Keresztes Ildikó szegény meg néha a röhögéstől nem tudott énekelni.

A döntős négyesből a Hevesi-Kulcsár-duóban az amatőr fél jobban húzott végig, oldottabb, vidámabb, jobb volt a színpadon mint a párja, aki istenigazából csak a döntőben, a Ricky Martin-nótában érezte magát jól, és nem, az AC/DC- vagy a Billy Idol-előadás sem volt jó, még paródiának sem. Kulcsár Edina egyébként simán a műsor legnagyobb felfedezettje, ha a TV2-nek van esze, kezd vele valamit, mert fotogén, jó fej nőnek tűnik, akit szerepeltetni kell, mert elképesztően stenkeli a kamera és a színpad. Keleti Andrea és Peter Sramek szorgos volt és szívós, Keleti a szemünk előtt tanult meg annyira énekelni, hogy ne akarjunk ólmot önteni a fülünkbe a hangjára (Rubint Réka, rád nézek éppen), de kibírtam volna az elképesztően giccses Magyarország-performansz nélkül a műsort, ahogy a Pachmann-Péter Szabó-duó Valahol Európában-betétdala sem hiányzott cseppet sem.

A nyertes páros viszont minden dicséretet megérdemel, sőt, az is, aki meglátta, hogy Pachmannt lehet ilyen dologra kapacitálni, és mellétett egy vérprofi énekesnőt, akit ugyan én a Nox miatt soha nem tudtam szeretni, de itt kifejezetten szimpatikus és ügyes volt. Pachmann a Tényekből-Mokkából ismert komoly énjéből viszont olyan szinten fordult ki, hogy el sem hittem, hogy ugyanaz, a kissé sótlan fasziról van szó, aki a nyugdíjemelésről tájékoztatott még két hete. Táncolt, énekelt, benne volt minden baromságban, és végig látszott rajta, hogy élvezi, és szereti, amit csinál. Ezzel (is) lehet nyerni, a közönség az ilyesmit nagyon is értékeli.

Ez a műsor nem volt és nem is akart több lenni, mint egy vasárnap esti szórakoztató két és fél óra. Nem akart népnevelni, ismeretterjeszteni, lelket nemesíteni, elmét pallérozni, mert NEM EZ A DOLGA. Ez a műsor arra van, hogy szórakozzunk, hogy az agyat kikapcsoljuk, és röhögjünk. Ennyi. Tessék már elfogadni, hogy vannak ilyen műsorok is, és ne kelljen már minden nyomorult showműsor után magyarázó bekezdést írni. Akinek nem tetszik, nem nézi, ennyire egyszerű az egész.