Múlt héten rajtolt el a Fear The Walking Dead, és ugyan az első két részt a sajtónak hamarabb kiküldték, de én inkább meg akartam várni ezzel a poszttal a második epizódot, ami jóval erősebb lett, mint az első, sőt, talán az egész sorozat legjobbja volt. A Fear The Walking Dead tavaly egyszerre indult elképesztő hendikeppel és jelentős hátszéllel, ami ugye azért nem egy normális helyzet. A The Walking Dead miatt a léc nagyon magasra került, ez a hendikepp, viszont a franchise-nak van egy masszív 15 milliós nézőközönsége, amiből az induló testvér csak a felét, 7,5 milliót kiszakít, már helyzetbe kerül. Az átlagnézettség egyébként 7,6 milliós volt, a pilot 10 millióval debütált, ebből bukott 2,4 milliót a sorozat, ami bőven belefér.

A nézők megvoltak, de a kritikusok rühellték a sorozatot, amire ugyan nem lehetett ráhúzni, hogy TWD-klón lenne, de a diszfunkcionális főszereplőhad az agyára ment a legtöbb tévékritikusnak, akik egy sokkal tempósabb, akciódúsabb sorozatot vártak tőle. Én meg nem, éppen ezért nem is voltam ideges és csalódott sem, sőt. A forgatáson a szereplők és az alkotók is teljesen világosan elmondták, hogy a Fear nem a TWD klónja, és azon túl hogy ugyanabban az univerzumban játszódnak, nincs se kapcsolódási, se találkozási pont, nem lesznek rejtett utalások a TWD-re, és Daryl sem fog berobogni a motorján, hogy az utolsó pillanatban kimentsen valakit a zombik közül.

Ez egy családregény, sokkal intimebb, mint a TWD, nem úgy koncentrál a túlélésre, mint a nagy előd, hanem úgy, ahogy egy család tagjai reagálnának arra, hogy a szomszéd egyszer csak kiharapja a kutya torkát, Jóska, megvesztél, bazdmeg? Nekem ez átjött, a bénázó Travis, a moralizáló, majd egy ponton anyatigrissé váló Madison hiteles volt, és élt, Daniel, a salvadori halálosztagosból fodrásszé avanzsált bevándorló meg az egyik abszolút kedvencem, ahogy az első évad végén odavitte a zombikat a sportcsarnokból a katonai bázishoz, az ultimate badass kategória volt.

Igen, vannak gyengébb karakterek, Nick hihetetlenül gyorsan lejött a szerről, Ofelia a klasszikus biodíszlet, azon csodálkozom, hogy nem nyírták még ki (az új évadban is csak hat sort kapott), hogy az öreg Salazar végleg átbillenjen a sötét oldalra. Christopher és Alicia legalább valamerre elindult a második évadban, még ha a teljes debilitás irányába is - Chris muatt valaki előbb utóbb nagyon megszívja, Alicia meg ezzel a rádiózgatással frankün az agyamra ment, bár értem, miért írták ezt a szálat a szerelmét vesztett, a feje tetejére álló világban valami fogódzkodót kereső csajnak.

Ami nagyon jót tett a sorozatnak, az a simlis drogfutár Strand behozatala, Colman Domingo nekem nagyon meggyőző, (a hangja meg állat) és kifejezetten tetszik, hogy többdimenziós karakterről van szó, még úgy is, hogy nagyjából két perc kellett ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a yacht árát nem a csapágygyárban kereste meg hétvégi túlórával. A második évad eleje, és ha jól tudom, még legalább 4 rész leginkább a hajón fog játszódni, aminek megvan az a veszélye, hogy bezárja a szereplőket, és még statikusabb lesz tőle a történet, de a második rész megmutatta, hogy ebből a műfajból is ki lehet hozni pár dolgot.

Az úszó zombik, a szigeteken, a partokon császkáló rohadékok persze itt is csak kellékek lesznek egy idő után, nem valós veszélyforrások (bár ennek az árnyoladáról azért a kissé elbizakodott Rickék is tudnának mesélni), a lényeg mindenképpen az embereken lesz, akik a társadalom összeomlásakor kénytelenek eldönteni, hogy mi az, amit bevállalnak, és hol az a határ, ahol inkább felteszik a kezüket, és le van szarva az életösztön. A második rész minidrámája a szigeten tengődő családdal engem megvett kilóra, lehet csak azért, mert Catherine Dent a The Shield óta egyik nagy kedvencem, és nem érdekel, hogy a karakterek hülye döntéseket hoznak, hát persze, hogy azt hoznak, zombiapokalipszis van, honnan tudnák, mi lesz a jó megoldás egy problémára???

A harmadik részben mintha közelednék Mexikóhoz, ami Strand úticélja ugye, és megjelenik a Flight 426 egyetlen tőlélője is, a csaj, aki állandó szereplő lesz az évadban - nem árt a vérfrissítés a sorozatnak, hadd tegyem hozzá gyorsan. Bár, ha abból indulok ki, hogy egy állandó szereplőt (Liza) és egy visszatérőt (Griseda) simán kinyírtak az első hat részben is, Mercedes Masohn (Ofelia) helyében elkezdenék másik meló után nézni. Akit nagyon várok már, az Dougray Scott lesz, aki a Mission Impossible 2-ben megmutatta, hogy tud nagyon genyó lenni, és a Fear szereplőinek pontosan egy genyó főgonosz képében érkező seggberúgás kellene, hogy magukhoz térjenek.

Hol látható: AMC, hétfőnként hajnal 3 és este 10.