„A jövő iskoláját úgy képzelem el, hogy az egyes tantárgyakat az ahhoz illő helyszíneken tanítják. Pl. a történelmet várromok környékén vagy egy történelmi film keretében, a biológiát egy erdőben vagy egy természetfilm megnézésével, stb. A történelem órákhoz hozzá tartozna, hogy az akkori fegyvereket kipróbálhatnánk egy gyakorlóbábun.”

1993-ban, 11 évesen írtam le ezt az általános iskolai füzetembe, miután azt a fogalmazás házi feladatot kaptuk, hogy képzeljük el a jövő futurisztikus iskoláját. Mindössze 22 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Spektrumnál rájöjjenek: egy lovagi páncélban sárban vergődő autós újságíróval és egy laposüvegre lövöldöző történésszel tényleg izgalmasabb buli a történelem, mint unalmas évszámokat magolva.

Az biztos, hogy a 11 éves énem maximálisan elégedett lenne a Brutális történelem mindent összetörő és szétlövő stílusával. Aminek szemmel láthatóan minden percét élvezték a gyereklelkű, militarista készítők: Vályi István, a Totalcar fenegyereke, Kathy Zsolt történelemtanár és Soós Péter százados hadtörténész szakértő, valamint a halálra szívatott Csaba.

Mik voltak a sorozat legemlékezetesebb momentumai? Ezek:

• Az 1. epizód dinnyéket és laptopokat csapkodó guillotine-ja pont olyan veszedelmes volt most is, mint a Deák téren a sajtómunkásoknak felállított változat, és a helyes karóba húzási technikákat most is olyan kéjes évezettel magyarázták el a műsorvezetők, mint a múlt heti sajtótájékoztatón.
• A 2. részben az ókori harci szekerek csatája sajnos messze elmaradt a Ben Hur többmillió dolláros büdzséből összehozott kocsihajtó versenyének grandiózusságától. Viszont a Mad Max-filmekből is ismerős, kerékpusztításra szánt döfőhegyek gyakorlati bemutatása igen látványos lett, és különörültem annak, hogy nem egy ménesnyi szerencsétlen lovat fogtak be a házibarkács szekerek elé, hanem masszív terepjárókat.
• A 3. rész Csele-patak-szimulátora a teljes lovagi vértben sárdagonyázó Vályival egyértelműen a széria fénypontja volt Igaz, utólag kiderült, itt bizony nem sok hiányzott egy nyakcsigolya-töréshez.
• A 4. rész, a szegénye ember Állítólag…-ja pedig szépen bemutatta az 1855-től napjainkig készült lőfegyverek erejét némi zselé, egy laposüveg és egy Biblia segítségével. Azt amúgy én sem gondoltam volna, hogy az utóbbival egy szerencsés reverendás tényleg túlélhetett egy szívre leadott lövést a vadnyugaton!

Szó volt még emellett olyan eddig számomra teljességgel ismeretlen, őrült találmányokró is, mint a „tüzes sündisznó”. Így nevezték 1944-ben a Tu-2-es szovjet repülőgép bombarekeszéből egyszerre elsütöttek 88 darab dobtáras PPS géppisztolyt (közkeletű nevén: davajgitárt), ami olyan megbízhatatlan és drága szuperfegyver volt, hogy végük nem is nagyon használták a szovjetek.

Azzal viszont továbbra sem tudok kibékülni, hogy míg Vályi Pista a történész barátaival folyamatosan harsányan röhög és poénkodik, addig szegény „Csabikám”, a Brutális-szériák állandó mellékszereplője, most is folyton pórul jár, pont mint a korábbi adásokban.

Például a kínzásos epizódban őt kötözik le egy székhez, hogy aztán létráról vizet csepegtessenek a fejére, az ókori rómás részben pedig teljes légiós felszerelésben zavarják fel a villamosra, hogy egy lándzsára tűzött, döglött hallal ijesztgesse az utasokat. Ezek a jelenetek sajnos egyáltalán nem viccesek, ráadásul csak elveszik a játékidőt a további történelmi érdekességektől, ami ennek a sorozatnak a lényege lenne.

A Brutális történelem novemberben szombatonként látható a Spektrumon.