Még tart a The Voice párbajköre, jövő héten újabb indulókkal, de mivel egy kör már lement, meg tudjuk nézni, a mostani felhozatalból kik azok, aki veszélyesek lehetnek Király Viktorra.

Nagyjából mindenki.

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a The Voice az élő adásokig mindenképpen, de nagyjából-egészéből utána is megírt forgatókönyv alapján működik, és ugyan a közönséget nem lehet úgy befolyásolni, ahogy azt a kommentelők elképzelik, (és nem, nem szokás belenyúlni a beérkező szavazatok számába sem) de a dalválasztáson, a felvezetésen, a zsűri kommentárján és a médiamegjelenésen keresztül nagyon is lehet irányítani a játékmenetet, gondoljunk csak vissza Szíj Melinda felemelkedésére és bukására a Megasztárban. Szóval az, hogy Király Viktor meddig jut, az nemcsak rajta, hanem a szerkesztőkön és a közönségen múlik, de hát mi/ki máson múlna ugye.

Az első két párbajadásból továbbjutott énekesek között vannak olyanok, akikről az első percben lehetett látni, hogy az élő adásig meg sem állnak, ilyen például a Király Viktort kiverő Jordan Smith (Team Adam), aki olyan magasakat énekel, amiket tehetségkutatóban férfi szájábüól nem nagyon hallottunk, ráadásul ő a tipikus jó fiú, aki legalább annyira örült Király vigaszágas továbbjutásának, mint a mi fiunk. Hatalmas rajongótábora van, a tinik szeretik, neki szinte garantált a top 5. Szintén nagy hang a mindössze 15 éves Braiden (Team Gwen), aki fiatal kora ellenére igen érett előadással lepte meg a zsűrit, felállva tapsoltak neki, joggal, mert a Feeling Good-ot ennyire jól a tévében nem sokan énekelték el előtte.

Braidennel nekem ugyanaz a bajon, mint a Pharrell csapatában hatalmas üdvrivalgás közepette továbbjuttatott Darius nevű faszival: annyit hajlítgat, mint egy patkolókovács, ha kell, ha nem. Darius hangja nem egy nagy durranás, tipikus rnb-énekes, egy kör még van benne, de ha kiesik, az sem fog érdekelni senkit. Amiben ő jobb Királynál, hogy nagyon tud bánni a közönséggel, belakja a színpadot, együt él a nótával, és ez plusz szavazatokat jelenthet. Pharrell másik továbbjutója, Madi nekem unalmas és maníros volt, de a hangja modern és eladható. Egy fokkal érdekesebb nála Gwen Stefani Korin nevű énekes csaja, aki az All I Wantot tolta kicsit fátyolos, füstös hangon, alterstílben ami néhol björkös volt, de inkább modoros és megjátszott. Egy biztos: amikor a csaj felmegy magasra, mindenki felpattan, csak éppen nekem olyan az egész, mintha ezekre a Nagy Pillanatokra építene és nekem ez kevés.

Blake-nál van még két csaj, Ivonne és Morgan, előbbiből kellemesen középszerű, de megbízható popénekest még Kozsó is tudna csinálni, csak olyan dalokat kell neki írni, amikben nincs sok mély, mert azokat nem bírja a hangja. Morgan az az induló, akit Blake elengedett, majd most visszalopott magának - nem csoda, a csaj az Even if it Breaks Your Heartot énekelte Pharrell csapatában, aki szerintem még annyit sem tud a countryról, mint én, pedig az valóban nem sok. A forgatókönyvbe illően kiszámított dráma (az utolsó pillanatban lenyomott gombbal) nekem nem hiányzott a műsorba, de Morgan benntartása teljesen érthető, nagyon jó country-hangja van, egy második Kelly Clarkson simán lehet belőle, és Blake ki is tudja belőle ezt hozni szerintem.

Nálam a futottak még kategóriába került Adam tetovált ír énekese, Keith, aki pont olyan semmitmondó, mint a mestere, viszont nagyon jól választott nótát, hiszen az I Wanna Know What Love Is-től mindenki elalél, a kisgyermekét karjaiban tartó, szénné varrt apukától meg pláne (az apró kis manipulációk, ugye) , még akkor is, ha a magas hangjai vékonyak és vinnyogósak. Adam csapatába tartozik egy Blaine nevű hipsztergyerek is, hosszabb haj, szép vigyor, közepesen érdekes hang, de eladható arc, van benne annyi sztori, mint Király Viktorban, és a hangja is alkalmasabbnak tűnik arra, hogy mindenféle stílusban énekelni tudjon, míg Királyt countryban vagy rockban el nem tudom képzelni. Kimaradt még Barrett, Blake egyik indulója, aki annyira középszerű, mint a Liverpool játéka a mostani bajnokságban, viszont countrypopban nem sokan fogják tudni megverni a műsorban.