Mennyi kínai él Budapesten? Miért nem látunk öreg kínaiakat az utcán? Tényleg üzemelnek titkos madzsongbarlangok a józsefvárosi éjszakában? Szeretnek egyáltalán a kínaiak a magyarországi kínai büfékben enni vagy máshová járnak? Fizetnek adót vagy ügyeskednek? És kik azok a banángyerekek? Nagyjából ezek a kérdések és a rájuk adott válaszok motoszkálhattak a hazai Spektrum csatorna kreatív stábjának és a nagyvárosi gasztrosétákat szervező Csontos Sárának a fejében, amikor úgy döntöttek, négyrészes dokusorozatot forgatnak a VIII. kerületi Chinatownról, azaz a Kőbányai úti ázsiai piac és az ott dolgozók mindennapjairól. Kicsi ország, kicsi Kína címmel. Megnéztük mi is az első részt.

A legfontosabb dolog, ami kiderül a sorozatból (azon túl, hogy Epres Attila még mindig az egyik legjobb narrátorhang) az, hogy a Ganz-Mávag telepen lévő kínai piac már régen nem egyenlő azzal a sztereotípiával, hogy itt adókerülő zugárusok és nagykereskedelmi lerakatok egy Adios tornacipőt ezerért, sokat ötszázért adnak. A budapesti kínaiaknak elegáns boltjaik is vannak, de saját templommal, fodrászattal, hírlapszerkesztőséggel, kórussal, focicsapattal valamint csak kínai alkalmazottakat foglalkoztató OTP Bankkal is rendelkeznek.

A megszokásoknál és előítéleteknél maradva: mivel a kínaiakra nálunk szinte mindenki úgy tekint, mint az olcsó termékeket hangyaszorgalommal gyártó, kedves és dolgos emberek, a sorozat első része is az itt üzletelő kínaiakról szól. Ők jellemzően a rendszerváltáskor és a '90-es évek elején jöttek a családtagjaikkal Magyarországra, miután 1989-ben vízumkényszer nélkül nyitottuk meg a kapuinkat Kína előtt, a KGST piacra vezető, jól bevált csatornákat viszont tudatosan bezárta az Antall-kormány. És mivel nálunk az alacsony bérek miatt mindig is nagy igény volt olcsó ruhákra és más olyan termékekre, amiket Kínában nagy tömegben, fillérekért gyártottak, a kínai kereskedők igyekeztek kihozni a maximumot a Peking-Buapest-tengelyből.

Ez az aranykor nagyjából a gazdasági válságig tartott. A Spektrum sorozata ugyanis nemcsak a kőbányai kínai negyed napfényes oldalát és a már Magyarországon született, "kívül sárga, belül fehér banángyerekek" optimista világszemléletét mutatja be, hanem a kudarcokat is.

Megszólal a filmben többek között Song Wan Jun lǎo bǎné, azaz „nagyfőnök”, aki már Kínában is gazdagnak számított, 1991-ben mégis 7 napot vonatozott a tarnsszibériai vasúton, hogy Magyarországon csinálta meg a szerencséjét. Ma már annyi pesti ingatlanja van, hogy a fél Népligetet betereíthetné vele, és évente 4 milliárd forintnyi adót fizet be a költségvetésünkbe, de még ő is úgy gondolja néha, hogy ha visszapörgethetné az időt, inkább Franciaországban vagy Németországban rendezkedne be. Ráadásul hiába gazdag, egy nyomasztó családi tragédia minden nap beárnyékolja az életét: még csak feltörekvő üzletember volt, amikor az ellenlábasai elrabolták a húgát és 250 ezer dollár váltságdíjat kértek tőle, ám a lányt végül megölték, és a feldarabolt test is csak egy évvel később került elő...

Hasonlóan szomorú Chen Zhong Yi története is, bár egzisztenciálisan ő pont a lǎo bǎné ellentéte: a tavaly bezárt Négy Tigrisből neki is át kellett költöznie a Kőbányai út túloldalára, a régi Ganz-Mávag telepre, ahol most párszáz forintos pólókat árul. Már nagyon megbánta, hogy 1993-ban Magyarországra jött: kalandvágyból hagyta ott a vidéki rendőrőrsöt, ahol addig dolgozott - pedig mostanra már nyugállományba vonult, anyagilag is jól járó tiszt lehetne.

A gazdasági válság azonban kis híján tönkretette: megváltoztak a magyarok vásárlási szokásai, ráadásul a jüant dollárra, a dollárt pedig forintra váltva minden kínai árusnak sok a vesztesége. Egy részük már haza is költözött Kínába, Chen Zhong Yi azonban sok sorstársához hasonlóan nem meri ezt megtenni a szégyenérzet miatt: a hazájában ugyanis lenézik azokat az embereket, akik nagy tervekkel elindultak a nagyvilágba, de végül nem tudják megcsinálni a szerencséjüket.

Az üzleteléssel foglalkozó, kicsit búskomorra sikeredett első rész után a folytatás már vidámabb lesz: a hetente jelentkező új részekben szó lesz majd a tizen- és huszonéves kínaiak bulizásairól, a harmincas és afeletti korosztály gyereknevelési szokásairól, na meg persze a távol-keleti gasztrokultúráról is.

A négyrészes Kicsi ország, kicsi Kína október 10-én, szombaton 21:30-kor indul a Spektrumon, szombatonként új epizódokkal.