Nem vagyok híve a rebootnak és a filmes kalandok tévés folytatásának, mi az istennek kellene egy már lezárt, kerek egészet megint boncolgatni, a megszokott karakterek helyett azok utánzatait vagy másolatait előrángatni, és arra alapozni, hogy a filmet is sokan nézték, majd a sorozatot is fogják. Ráadásul a Minority Report, azaz Különvélemény nem is tűnt a moziban olyan produkciónak, amit úgy folytattam volna, kerek volt az egész, a végén annyi a precrime osztagnak, szegény precogok meg szétszaladnak, mint tapasztalatlan TEK-es a hamis útveleles migránsok előtt, oszt kész. Na, a Fox sorozata innen indít.

Pontosabban onnan, hogy a jövőt látó gyerekek (ha valaki nem látta volna a filmet, mert rázárták a barlangajtót, arról van benne szó, hogy van három gyerek, akik látják előre a jövőt, illetve azt, hogy valaki éppen gyilkosságot készül elkövetni, így a rendőrség még azelőtt lecsaphat, hogy megtehetné) felnőttek, egyikük, Dash meg összeáll egy rendőrcsajjal, és nyomoz, mert hát mi az istent tenne egy heti sorozatban. A jövő nagyon harsány és idegesítő, reklámok bombázzák az embert mindenhonnan, drónok szelfiznek a levegőben kéretlenül, nagyjából annyira hitelesen, mintha az MTVA-t kérné fel valaki pártatlan menekülthelyzet-értékelésre - szegény írók a jövőt csak úgy tudják elképzelni (2065-ben járunk tán), mint a jelen egyfajta felturbósított verzióját.

A fantázia hiánya nemcsak a jövőképben látszik meg az írókon, hanem abban is, hogy nem sikerült egy olyan karaktert sem összerakniuk a pilotra, aki csak egy kicsit is érdekes lenne. Dash (Stark Sands), a precog egy simán hibbant faszinak tűnik, az állandóan összeszorított szájjal maga elé meredő Vega (Meagan Good), a detektív meg annyira sablonos, hogy egy értelmező szótárban is szerepelhetne a képe az “elcsépelten egyforma filmes tévés karakterek: a zsarunő” cikkely mellett. Eleve ez a felállás, a rendőr/ügynök + egy-oda-nem-illő-de-valamihez-nagyon-értő-segítő annyira idegesítő már, hogy az valami hihetetlen, Sir Arthur Conan Doyle-nál ezt a felállást jobban megírni nem lehet, akkor meg minek kínlódni vele?

A sztori sem túl érdekes, és nem vet fel olyan kérdéseket, amiket pedig fel lehetne a magánélet szentségéről, a biztonságért feláldozott személyes szabadságról vagy a létünket alapvetően veszélyeztető technológiáról, ehelyett csak odakent, a két karaktert összehozó, és kínosan szájbarágós dialógusokon keresztül magyarázott jelenetekben bővelkedő nyomozást kapunk, és már látom, hogy az átívelő szál a precogokról nem fog akkora hangsúlyt kapni, mint kellene, inkább a heti ügyet megoldós, procedurális móka kerül majd előtérbe, ami viszont engem nem érdekel, pláne nem ebben a gagyi körítésben. Értékelés: 1/5.