Kezdjük azzal, hogy simán el tudom képzelni, hogy az amerikai légierőben a jelzáloghitelt nyögő, emiatt drogkereskedelemmel foglalkozó, DE kiváló pilóták szolgálnak, sőt, azt is elhiszem, hogy az amerikai kormány tagjai között perverz, alkoholista szexőrültek vannak, azt meg pláne, hogy nem minden CIA-ügynök olyan elegáns és kifinomult, mint James Bond, és akad köztük ostoba, műveletlen tahó is, de azt, hogy ezek hárman a világ sorsát bármilyen formában is befolyásolni tudnák, na, azt már nem. Márpedig a Krízisben erre az alapvetésre épít, és ugyan egy komédiáról van szó, azaz nem kell komolyan venni, de a legjobb vígjátékok mindig a valóságban gyökereznek - pont ez teszi őket viccessé - ez a sorozat viszont egyelőre messze van attól, hogy a legjobbak közé soroljuk.

Fura ez, az HBO nem sokszor szokott mellényúlni a sorozataival, idén pedig ez menten kétszer is sikerült, hiszen a Nagymenők című amerikafocis sitcom sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Krízisben alkotói arra a rém egyszerű alaptételre fűzték fel a dolgot, hogy az arabokon még mindig jókat lehet röhögni, hát még ha az amerikai részről csupa inkompetens fasz veszi őket körül, és a dolgát legjobban az iszlamabádi követségi sofőr érti (az indiai származású Aasif Mandvi, csak hogy a szereposztóknak is gratuláljunk egy nagyot, hiszen arabot játszik). A történet meg annyi, hogy a világ egy atomháború szélére sodródik, amikor a gyökér amerikaiak Pakisztánra támadnának, és csak ezen a három szerencsétlenen, a pinabubus külügyéren, az idétlen CIA-ügynökön és a drogdíler pilótán múlik, hogy ne legyen világégés.

Ez persze lehetne vicces is, mert miért ne, az In the Loop vagy a The Thick of It, legutóbb pedig a dettó HBO-s Az alelnök űzött gúnyt az idétlen politikusokból, és milyen jól csinálta - igaz, ezeket Armando Ianucci jegyezte, nem Jay Roach, az Ausktin Powers-filmek rendezője. A Krízisben megmarad az egydimenziós karakterek és az esetek 90 százalékában fáradt sztereotípiákra építő poénok mellett, és ezen a színészek sem tudnak segíteni. Jack Black a CIA-ügynök szerepében pont olyan, mint az összes filmjében, ő a kissé naiv, lusta, jólelkű balek, aki kurvára nem ért ahhoz, amire felkérik, Tim Robbins a kurvázó és az elnöki válságstábban a védelmi minisztert anyjába elküldő külügyminiszter, és ugyan Robbins kilométerekkel jobb színész, mint Black, de ha a szerep szar, azzal ő sem tud mit kezdeni. A puzzle harmadik darabja Pablo Schreiber, aki a drogokat terjesztő pilóta szerepében nem is olyan rossz, leginkább az ő történetszála tűnik érdekesnek a háromból.

Hogy aztán a folytatás jobb lesz-e vagy sem (állítólag igen), azt így első blikkre nem tudom megmondani, de ez a pilot engem tutira nem győzött volna meg arról, hogy be kell rendeljem a sorozatot egy teljes évadra.